A világ leggyakrabban használt ízesítője, nélküle nem tudjuk elképzelni a háztartásunkat. A szervezetünk megfelelő működéséhez elengedhetetlen a só, ám nagy mennyiségben nem ajánlott a fogyasztása. Miért van ez így, és melyik fajta mire való, mikor használjuk, és melyiket érdemes fogyasztani? Most kiderül.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/7 Több mint ízesítő
Nátrium-klorid, vagyis NaCl. Jelentős a szerepe az anyagcsere szabályozásában, az emésztésünk és a vízháztartásunk szempontjából is. Sőt, még az idegrendszerre is hatással van. A benne lévő nátrium a sejtállományon kívül lévő folyadék mennyiségét szabályozza. Ugyanakkor nem elhanyagolható a szerepe a vérnyomás szabályozásában, az izomműködésben és az idegek munkájában sem. A klórtartalma az emésztésünket segíti. Felteheted a kérdést, hogy ha ennyire egészséges, akkor miért mondják, azt, hogy minél kevesebbet fogyasszunk belőle… A magas mennyiségű nátrium-klorid felesleges molekuláit a szervezet vízzel semlegesíti. Így a szövetekben és a vérben víz gyülemlik fel, ezáltal pedig emelkedik a vérnyomás, és még a sejtek is kiszáradhatnak.
Akik öröklötten hajlamosak lehetnek rá, azoknál fokozottan figyelni kell a beviteli mennyiségre, mivel a só túlzott fogyasztása szív-érrendszeri betegségek, vesebetegség, magas vérnyomás kialakulásához vezethet. Ahogy a finomított cukornál, a sónál is a finomítás az az eljárás, ami az anyagi szerkezetét megváltoztatja, így egészségtelenné válik. A konyhasó finomított só ipari melléktermék, olyan maradék, ami az ipari célokra alkalmazott só felhasználása után marad, tisztítják (finomítják). Ennek ellenére sok szennyezőanyagot tartalmaz.
A konyhasónak legtöbbször 97%-a nátrium-klorid, a fennmaradó 3% pedig jód és csomósodásgátló anyagok. A jódozott só nem mindenki számára ajánlott. A sót ételeink tartósítására, ízesítésére használjuk. Tartósításra azért jó választás, mert a száraz, kevésbé nedves környezetben a baktériumok képtelenek elszaporodni. Sóbányákból, tengerekből és más vizekből is nyernek sót. Lássuk most a legérdekesebb és legegészségesebb fajtákat!
2/7 Kősó
Kicsit fura a neve, mégis egészségesebb a konyhasónál, mivel finomítatlan. Ezáltal megmaradt az egészségre pozitív hatása. Ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz. Általában színtelen, de lehet barna, vörös, sőt, még kék színű is. Jobb választás a konyhasónál.
Talán a leggyakrabban használt sófajta. Tengervízből nyerik úgy, hogy a tengervizet összegyűjtik, ezután hagyják, hogy elpárologjon, az így visszamaradt sót begyűjtik. Finomítatlan verzióban és finomítottban (ezt ipari módon nyerik a vízből) is létezik. Nem kérdés, hogy a finomítatlan egészségesebb. Nagy része kősó, ugyanakkor a tengervízben megtalálható ionok sói is benne vannak. Többek közt magnézium-, kalcium-, kálium-kloridok, kálium-, kalcium-, nátrium- és magnézium-szulfátok is. Jódot is tartalmaz, ami a konyhasóval ellentétben nem hozzáadott formában, hanem természetesen van jelen benne. Negatívum sajnos, hogy a tengeri sóban a tengerben lévő szennyező anyagok, nehézfémek is megtalálhatók. Sajnos mikroműanyagokat is tartalmazhat. Általában kissé sósabb, mint a konyhasó.
Sokféle tengeri só létezik, íme a három legérdekesebb:
• Fleur de sel: az egyik legdrágább tengeri só, igazi luxus. Franciaország nyugati partján kézzel gyűjtik. Édes ízű, opálos-fehér színű. Halételek kísérője, grillezett húsok tökéletesítője, de akár friss zöldségekhez is nagyon illik.
• Halen Mon: az óceán íze. Így hívják ezt a walesi sófajtát.
• Camargue-i só: A világ legrégebbi sókertjeiből származik, Dél-Nyugat Franciaországból. Itt a víz tízszer sósabb, mint kint, a nyílt tengeren.