Ha valaki korábban azt mondta volna, képzeljem el, hogy fél éven keresztül SOHA, egyetlen éjszakát sem aludhatok keresztül, akkor azt gondoltam volna, hogy ez egyszerűen elképzelhetetlen, non-szensz, biztos, hogy ép ésszel nem lehet kibírni az ilyesmit, és már csak a vegetatív idegrendszerem működtetné a legalapvetőbb funkcióimat. Ehhez képest, persze, elég nyomorultul érzem magam néha, van, hogy úgy főzöm le a reggeli kávét, hogy elfelejtem a kávégép alá tenni a bögrét és a múltkor, mikor a születési dátumomat kérdezték, egy kínos pillanatig gondolkodnom kellett, de itt vagyok.
Élek, működök, elvégzem a feladataimat, beteszem a mosást, fejben tartom, mikor kell visszavinni a gyereket az orvoshoz és eddig a macskát is sikerült mindig megetetni.
Hihetetlen, de lehet alvás nélkül élni. Nem azt mondom, hogy mindig vidám dolog, de kibírom – mert ki kell bírnom – és ezt nem hittem volna magamról.
