A szakítás egy érzelmi hullámvasút, ahol a szomorúság, düh és csalódottság fokozatosan váltogatja egymást. Egy idő után viszont egy újabb érzés is felüti fejét: ez pedig nem más, mint a megbánás. Hirtelen eszünkbe jutnak olyan dolgok, amiket visszatekintve nagyon sajnálunk, pedig tudjuk, hogy nem tehetünk már ellenük semmit. De mik azok, amiket az emberek leginkább megbánnak egy kapcsolat lezárását követően?
„Nem kellett volna úgy viselkednem…”
Úgy alatt pedig bármit érthetünk: nem kellett volna annyira féltékenynek lennünk, jobban figyelhettünk volna a másikra, esetleg kevesebbet vitatkozhattunk volna…
Egy szakítás után könnyű visszatekinteni a boldog pillanatokra, és sajnálni, hogy a dolgok mégsem alakultak úgy, ahogy szerettük volna.
Természetes, hogy ilyenkor a saját viselkedésünket is megbánjuk, és állítjuk, ezúttal másképp cselekednénk. Sőt, ez nagyon pozitív is lehet! Hiszen ezáltal tanulunk a múltbeli hibáinkból, gyűjtünk tapasztalatokat, és leszünk képesek arra, hogy a jövőben ne kövessük el őket ismét.
„Jobban kellett volna igyekeznem”
Utólag, kívülállóként tisztább képet kapunk arról, milyen hibákat követtünk el, és mit kellett volna másképp tennünk.
Egy hosszú kapcsolatban gyakran megesik, hogy a felek már kevésbé igyekszenek a kapcsolatot izgalmassá tenni, és kirándulás, közös programok helyett egyszerűen csak otthon maradnak tévét nézni.
Igen, talán jobban kellett volna igyekezned. De ne felejtsd el, hogy egy kapcsolatban minden két emberen múlik, és nem csak a te hibád, hogy szakítottatok. Ha az exed sem igyekezett, a te odaadásod és eltökéltséged önmagában kevés lett volna.
„Sajnálom, hogy annyi lehetőséget elutasítottam miatta”
Valószínűleg a kapcsolatotok alatt veled is megesett, hogy egy srác odament hozzád, és elhívott volna randizni. Persze te erre nemet mondtál, hiszen volt barátod.
Az is lehet, hogy egy másik városban, esetleg országban lett volna lehetőséged munkát kapni, de elutasítottad, mert fontosabb volt a kapcsolatod. Utólag könnyű ezeken morfondírozni, és mérgesnek lenni, amiért nemet mondtál rájuk.
Pedig valójában egy percig sem érdemes bánnod őket! Képzeld el, hogy beleegyezel a randiba azzal a sráccal, és feladod miatta a kapcsolatod; mi a garancia, hogy az működött volna? Ha pedig egy munka miatt szakítotok, valószínűleg örökké azon gondolkodnál, mi lett volna, ha mégsem fogadod el?
„Nem kellett volna megnyílnom előtte”
Egy kapcsolatban a felek előbb-utóbb megnyílnak egymás előtt, mesélnek a titkaikről, és sebezhetővé válnak. Utólag előfordulhat, hogy megbánjuk, amiért ennyire kitárulkoztunk az exünk előtt, és felfedtük saját magunkat.
Hiszen mi értelme volt, ha ennek ellenére is szakítottunk egymással? Ne érezd úgy, hogy a jövőben ettől inkább meg kéne kímélned magad, hiszen egyetlen kapcsolat sem működhet nyitottság nélkül.
Az exeddel mindketten őszinték voltatok egymással, te is ismered a titkait, ő is a tiédet. Valószínűleg kellően tisztelitek egymást ahhoz, hogy ezeket megtartsátok magatoknak, és ne adjátok ki egy harmadik félnek.
„Sajnálom, hogy nem szakítottunk előbb”
És utoljára, de határozottan nem utolsó sorban az egyik leggyakoribb mondat, ami szakítás után elhagyhatja a szánkat. Hiszen előfordulhat, hogy éveket töltöttünk egy kapcsolatban, amely végül nem működött, és úgy érezhetjük, talán túl sok időt fecséreltünk el.
Előbb ki kellett volna lépni, amikor éreztük, hogy nem vagyunk boldogok. De mégsem tettük. És hidd el, ez egyáltalán nem baj.
Amikor párkapcsolatban élünk, elköteleződünk azért, hogy küzdjünk a boldogságunkért, és ez nem kis energiát igényel. Ha mindenki feladná az első bukkanónál, nem is lennének kapcsolatok. Ne bánd azt, hogy valakivel együtt töltöttél időt, hiszen rengeteget tanultatok egymástól.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!