Nem tudsz olyan drága ajándékot venni a szülinapomra…
Nem hiszem el, hogy ezt még mondani kell, de…
… ha olyan jó fej vagyok, hogy vacsorát főzök, mire hazaérsz, akkor az a minimum, hogy ezt értékeld. Cseppet sem természetes, mert én nem vagyok az anyukád, te meg nem vagy már kisgyerek. Ugyanúgy dolgozom, mint te, és a szabadidőmben én is pihenni szeretnék. Ha ehelyett a konyhában állok, csak azért, hogy neked örömet okozzak, akkor az a minimum, hogy megköszönöd, és hogy te mosogatsz.
Nem azért kérdezem, hogy mit csinálsz aznap, mert rövid pórázon foglak, …
… hanem mert bármennyire is hihetetlen, de nekem is van saját életem, vannak saját barátaim és intéznivalóim. Ha a napi tervedről kérdezlek, elég, ha nagyvonalakban felvázolod, és örülj, mert valószínűleg vagy annyira fontos nekem, hogy a dolgaim alakításakor azt is figyelembe vegyem, veled mikor fogok találkozni. De ne várd el, hogy egész nap otthon üljek azt várva, hogy aznap eszedbe jut-e átugrani. Nem fogok.
A szeretlek nem ugyanaz,…
… mint az én is szeretlek. Nem kell úton útfélen a fülembe sutyorognod, egyáltalán nem akarlak kínos helyzetbe hozni a haverjaid előtt azzal, hogy ott is kimondatom veled, és nem is akarom naponta százszor hallani, de néha azért jól esik. Szóval ha úgy érzed, akkor mondd. Legalább néha. Olvass még a témában
Amikor azt mondom, hogy az a gyerek cuki, akkor azt úgy értem,…
… hogy az a gyerek cuki. Pont. Nem kell pánikba esned és nem is kell tételesen felsorolnod, miért nem akarsz még szülői örömök elé nézni. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de amíg a kapcsolatunk és anyagi helyzetünk nem áll kellően biztos lábakon, én sem szeretnék egy életre szóló, és hatalmas felelősséget a nyakamba vállalni. Főleg nem három hét járás után. Attól még az a gyerek cuki. Ugye nem baj, ha ez nem tabu téma?
