Nem hiszem el, hogy ezt még mondani kell, de…
… ha olyan jó fej vagyok, hogy vacsorát főzök, mire hazaérsz, akkor az a minimum, hogy ezt értékeld. Cseppet sem természetes, mert én nem vagyok az anyukád, te meg nem vagy már kisgyerek. Ugyanúgy dolgozom, mint te, és a szabadidőmben én is pihenni szeretnék. Ha ehelyett a konyhában állok, csak azért, hogy neked örömet okozzak, akkor az a minimum, hogy megköszönöd, és hogy te mosogatsz.
Nem azért kérdezem, hogy mit csinálsz aznap, mert rövid pórázon foglak, …
… hanem mert bármennyire is hihetetlen, de nekem is van saját életem, vannak saját barátaim és intéznivalóim. Ha a napi tervedről kérdezlek, elég, ha nagyvonalakban felvázolod, és örülj, mert valószínűleg vagy annyira fontos nekem, hogy a dolgaim alakításakor azt is figyelembe vegyem, veled mikor fogok találkozni. De ne várd el, hogy egész nap otthon üljek azt várva, hogy aznap eszedbe jut-e átugrani. Nem fogok.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
