SDT (Second Demographic Transition) néven emlegetik azt az időszakot, amelyik a 20. század közepe óta zajlik a szemünk láttára. A kifejezés tulajdonképpen egy olyan elméletet takar, amely részletesen bemutatja a párkapcsolati mintákban, a házasságkötésben, valamint a családalapításban történt demográfiai változásokat. Az SDT-t jellemzi, hogy a népesség a hagyományos családi struktúráktól elmozdult a nemek közötti egyenlőség, valamint az individualizmus felé.
Már korábban is megfigyeltek változásokat ezeken a mindannyiunkat érintő területeken. A 19. század végén és a 20. század elején pl. jelentősen nőtt a várható élettartam, miközben a halálozások száma csökkent – ez egy igazi népességrobbanáshoz vezetett.
Elyakim Kislev szociológus szerint a most bekövetkezett változások hatására egyre inkább nő az egyedülállók száma. Ennek hátterében pedig nem csak az áll, hogy kevesebben keresnek, vagy találnak párt. Akiknek sikerül, azok is jó eséllyel elválnak, miközben eleve kevesebben lépnek házasságra állandó partnerükkel. Olvass még a témában
Milyen folyamatokat takar a második generációs átalakulás?
Elsősorban előtérbe került mind az elfogadás fontossága, mind az, hogy az egyén az igazi érték és mindenkit saját valójában, önmagában kell tisztelnünk, a maximális szabadságot kell megadnunk egymásnak és magunknak egyaránt.
A személyes kiteljesedés és önkifejezés alapvetően lényeges, ennek tekintetben pedig nem is csoda, hogy a hagyományos családszerkezet (korai elköteleződés, sok gyerek és nem-specifikus szerepek) drasztikusan háttérbe szorultak.
Eközben népszerűbbé vált a házasság nélküli együttélés, általánossá az egyedülálló szülőség, és elfogadhatóvá az azonos neműek párkapcsolata.
A második demográfiai átalakulást számos országban megfigyelték már, köztük nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Vannak kutatók, akik szerint rövidesen globális jelenségről beszélhetünk.
