Az elmúlt évtizedekben nagyon komoly változásokat figyeltek meg a kutatók a demográfiai összetételben: olyanokat, melyek mindannyiunk életében szerepet játszanak.
SDT (Second Demographic Transition) néven emlegetik azt az időszakot, amelyik a 20. század közepe óta zajlik a szemünk láttára. A kifejezés tulajdonképpen egy olyan elméletet takar, amely részletesen bemutatja a párkapcsolati mintákban, a házasságkötésben, valamint a családalapításban történt demográfiai változásokat. Az SDT-t jellemzi, hogy a népesség a hagyományos családi struktúráktól elmozdult a nemek közötti egyenlőség, valamint az individualizmus felé.
Már korábban is megfigyeltek változásokat ezeken a mindannyiunkat érintő területeken. A 19. század végén és a 20. század elején pl. jelentősen nőtt a várható élettartam, miközben a halálozások száma csökkent – ez egy igazi népességrobbanáshoz vezetett.
Elyakim Kislev szociológus szerint a most bekövetkezett változások hatására egyre inkább nő az egyedülállók száma. Ennek hátterében pedig nem csak az áll, hogy kevesebben keresnek, vagy találnak párt. Akiknek sikerül, azok is jó eséllyel elválnak, miközben eleve kevesebben lépnek házasságra állandó partnerükkel.
Milyen folyamatokat takar a második generációs átalakulás?
Elsősorban előtérbe került mind az elfogadás fontossága, mind az, hogy az egyén az igazi érték és mindenkit saját valójában, önmagában kell tisztelnünk, a maximális szabadságot kell megadnunk egymásnak és magunknak egyaránt.
A személyes kiteljesedés és önkifejezés alapvetően lényeges, ennek tekintetben pedig nem is csoda, hogy a hagyományos családszerkezet (korai elköteleződés, sok gyerek és nem-specifikus szerepek) drasztikusan háttérbe szorultak.
Eközben népszerűbbé vált a házasság nélküli együttélés, általánossá az egyedülálló szülőség, és elfogadhatóvá az azonos neműek párkapcsolata.
A második demográfiai átalakulást számos országban megfigyelték már, köztük nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Vannak kutatók, akik szerint rövidesen globális jelenségről beszélhetünk.
Pontosan mi az, ami hatást gyakorol ránk?
Demográfiai szempontból sokat számít a várható élettartam kitolódása. Ahogy nő az életévek száma, úgy változnak az igényeink. Már távolról sem arról van szó, hogy egy házasság legfeljebb 20-30 évet élhet meg, és a korai halálozás miatt életbevágóan fontos, hogy minél előbb családot alapítsunk – és lehetőleg minél több utódot vállaljuk a gyermekhalandóság végett.
Mindezek erősen befolyásolják a kapcsolati mintákat, többek között azzal, hogy az általunk megélt évek számával nő az igény arra is, hogy többet legyünk egyedül és jobban megismerjük önmagunkat.
A természetes igény mellett viszont ez kényszer is. Tanulmányok szerint nő az özvegyek száma, ahogy azoké is, akik válás miatt lesznek egyedülállóak – akár szülőként. Mivel ez összekapcsolódik a hosszabb élettartammal, automatikusan nő az egyedül töltött évek száma is.
Kevesebb nagycsalád a társadalomban
Alacsonyabb azoknak a száma is, akik nagycsaládos környezetben nevelkednek, pedig ehhez társulhat a statisztikák szerint a házasságkötések magasabb aránya. Ahogy arról volt szó, ezek száma is csökken sőt, a házasságkötés ideje is egyre kitolódik.
Mivel később keressük és találjuk meg az ideális partnert, már csak biológiai okokból kifolyólag is egyre később alapítunk családot – már, ha egyáltalán alapítunk, hiszen erre vonatkozóan szintén kisebb a nyomás.
Eltolódott a nemek aránya
A harmadik, nagyon jelentős ok az, hogy eltolódott a nemek aránya, és ez értelemszerűen okoz komoly problémát mind a házasságok, mind úgy általában a kapcsolatok vonatkozásában. Azokban a társadalmakban, ahol ez a kiegyensúlyozatlanság megfigyelhető, kiugróan magas az egyedülállók száma. A jelenség általánosan érti Kínát, Koreát és India egyes részeit – tehát a legsűrűbben lakott, vagy éppen legnagyobb országok közé tartozó népeket.
A háttérben főleg a szelektív abortusz, valamint a fiúgyermekek előnyben részesítése áll. A felnőtt generációk vonatkozásában akár hatalmas eltérések is lehetnek: egyes területeken az arányszámítás szerint 1 férfira csak 0,6 nő jut. Ez pedig azt jelenti, hogy csaknem minden második férfi pár nélkül marad, míg a globális becslések szerint a férfiak kb. egyharmada egyáltalán nem számíthat állandó partnerre az életében.
Ennek egyébként az ellentéte is megfigyelhető, főleg a nyugati társadalmakban, ahol a belső migráció, valamint a vallási szokások következtében (pl. a nők odaköltözhetnek a férfiakhoz, de a férfiak nem a nőkhöz) inkább a nők azok, akik nagyobb arányban egyedülállóak. Amerikában pl. vannak olyan nagyvárosok, ahol 32%-kal többen vannak a szinglik nők, mint az egyedülálló férfiak.
Ezeket az egyenlőségeket még tovább növelik a háborús helyzetek. A frontra jellemzően férfiak mennek és ők azok is, akik az országok közti migrációban részt vesznek. Igyekeznek biztos otthont keresni, hogy majd a család is csatlakozhasson. Akár sikerül, akár nem, az biztos, hogy demográfiai szempontból ez is eltolódáshoz vezet, már csak azért is, mert a fiatal korosztály tekintetében akár 80% is lehet a férfi menedékkérők száma, szemben a nők 20%-ával.
Miért olyan nagy gond ez a demográfiai adatokat nézve?
Nem „csak” a párkeresést nehezíti meg a nemek között egyenlőtlenség és az, hogy egyre inkább nő az egyedülállók aránya. Azokban az országokban, amelyekben kitolódik a várható élettartam, automatikusan és jelentősen nő az időskori egyedülállók száma. Ez pedig fizikai, társadalmi és gazdasági szinten is komoly terhet ró az egész társadalomra, pl. azzal, hogy a saját életüket építgetni próbáló fiataloknak egyúttal a szüleikről is gondoskodniuk kell (szendvicsgeneráció). Mindez annyira megnehezítheti az életet, hogy a gyermekek szinte észrevétlenül is egyedülállóak maradhatnak.
Tanulmányokból tudjuk, hogy az egyedülállók általában magányosabbak, az állandó egyedüllétnek pedig számos negatív hatása lehet. Az érzelmi támogatás, a társas kapcsolatok, valamint a család támogatásának hiánya egyaránt negatívan befolyásolhatja az egyén mentális és fizikai egészségét.
Az egyedülállók nagyobb eséllyel szenvednek anyagi nehézségektől, kevésbé képesek félretenni, mint azok, akik párkapcsolatban élnek, általában kevésbé stabil munkahelyi és anyagi helyzetben vannak.
Számos fejlett kultúrában elöregedik a társadalom
Az egyedülállók jellemző módon nem alapítanak családot és bár úgy tűnik, hogy kifejezetten ráfér a bolygóra a népességcsökkenés, az egyes országokat és azok gazdaságát tekintve ez társadalmi összeomláshoz vezethet.
A születésszám csökkenése automatikusan öregedő társadalmat generál, ez pedig már manapság sem ismeretlen fogalom a hírekből – többek között Magyarországot is érinti. Az öregedő népesség azzal jár, hogy kevesebb fiatal dolgozik, aminek hatására lassul a gazdasági növekedés és csökkennek az adóbevételek, a különféle szociális rendszerek (mint pl. a nyugdíjrendszer) fenntartása veszélybe kerül.
Eközben az öregedő társadalom magától értetődően magasabb egészségügyi és szociális költségekkel jár, mivel az idősebbek nagyobb valószínűséggel igényelnek egészségügyi ellátást és más szolgáltatásokat. Azonban ezeket a lehetőségeket csak akkor lehet megteremteni, ha vannak fiatalok, akik kellő mennyiségű bevételt generálnak az államnak – öregedő társadalom esetén pont ez az, ami hiányzik.
A nagyobb adó kivetése, a fiatalok terhének növelése viszont oda vezet, hogy még kevesebben lesznek azok, akik családot alapítanak és így biztosítják az utánpótlást.
Az elöregedő társadalom olyan területekre is hatást gyakorol, mint a politikai feszültség, hiszen jellemző módon más érdekeket és szempontokat képviselnek azok a pártok, akik az idősebb korosztályt és mást azok, akik a fiatalabb generációt támogatnák. Mindez politikai feszültséget, érdekellentétet okoz a generációk között. Ha pedig ez megvalósul, akkor fokozottan érvényesülnek az olyan negatív hatások is, mint a kulturális örökség átadásának hiánya.
Amennyiben az idősek nem tudják továbbörökíteni a régi szokásokat és értékeket, az adott nemzet kulturális öröksége tulajdonképpen elveszik – holott éppen ez az, ami képes lenne ragasztóként összetapasztani a társadalmat.
A mai demográfiai változások alapjaiban formálják át társadalmunkat és akkor is hatnak, ha nem veszünk róluk tudomást. A szakértők szerint nem tudunk rajtuk érdemben változtatni – el kell őket fogadnunk és megoldási stratégiákat kellene minél gyorsabban kialakítanunk.