A Sorskönyvben (Kossuth Kiadó, 2014.) a legismertebb hazai spirituális gondolkodók közül tizennégyen (A. J. Christian, Bagdi Bella, Balogh Béla, Bstey Zsuzsa, Daubner Béla, Domján László, Gánti Bence, Kalo Jenő, Laár András, Orosz Katalin, Paulinyi Tamás, Rácz Géza, Rákos Péter, Villás Béla) elmélkednek a véletlenről, a karmáról, a szabad akaratról. Ebből a könyvből választottunk idézeteket.
Szabad akarat és korlátok
„A szabad akarat korlátozott. Hiába határozom el, hogy benépesítek egy másik bolygót, ehhez az én energiám nem elég.
Előfordulhat, hogy eljutok a megvalósításig, de ez nagyon hosszú út. Addig a szabad akarattal csak korlátozott mértékben rendelkezem, ami jó.
A korlátok okozhatnak szenvedést, míg az ember rá nem jön, hogy nem kell szenvedni.
Ha valaki olyan helyzetben van, amitől szenved, annak több oka lehet. Előfordul, hogy valamiért ragaszkodik ehhez a helyzethez, nem meri elengedni.
Az is lehet, hogy neki kellene változnia, mégis másoktól várja a változást, vagy a helyzetet akarja megváltoztatni. Mindkét hozzáállás téves.” (Balogh Béla)
Lélekjellemek és lélekcsoportok
„Newton kutatásából kiderült, hogy lélekcsoportokban fejlődünk. Tehát vannak ’osztálytársaink’ és van ’osztályfőnökünk’, úgynevezett lelki vezetőnk.
Egy-egy életünk után pedig magasan fejlett lelkek csoportja, a ’tanács’ elé járulunk, ahol szeretetteljes, de kérlelhetetlenül őszinte légkörben számot kell adnunk fejlődésünkről.
Majd attól függően, hogy lélekjellemünk mely aspektusa szorul további csiszolódásra, kijelölik következő inkarnációnkat, és ebbe bizonyos mértékben beleszólhatunk.” (Domján László)
A halál ideje
„Ha elfogadjuk a reinkarnációt, a halálunkra azt mondhatjuk, hogy elfáradtunk. Eljutottunk bizonyos tapasztalásig, és már nem vagyunk képesek továbbmenni.
Mindenki akkor hal meg, amikor meg kell halnia, de nem külső kényszerből, hanem amikor maga dönt úgy, hogy elég volt.
Hogy miért hal meg egy 20 éves fiatal ember? Talán mert nem akart tovább élni, nem voltak tervei az életre. Sokan félnek felnőni, felelősséget vállalni.
Az megint más kérdés, hogy mért hal meg egy pici gyerek. A karma tanító jellege itt már erősen kidomborodik.” (Kalo Jenő)
A szabadság megélése
„Azt gondolom, hogy a lét összességében egy végtelen, az emberi tudat számára szinte felfoghatatlan bonyolultságú rendszer, amit előző életek, sok szereplő számára egyaránt tanulságos feladatok határoznak meg.
Talán ugyanazzal a természetfeletti, misztikus dimenzióval van dolgunk, mint általában a pszi jelenségeknél, és ugyanúgy nincsenek rá fogalmaink.
Úgy tűnik, a tudat szabadsága akkor teljesedik ki, amikor az ember az életében minden tétet képes elengedni, és akkor is megéli a szabadságot, ha abban a tudatban él, hogy minden tökéletesen determinált.” (Paulinyi Tamás)
Holografikus élménytér
„A sors: mintázat. Erők, összefüggések, kiterjedő és örvénylő energiák hálózata, melynek legjobb, legpontosabb, leghitelesebb ábrázolása a horoszkóp.
S mindaz, ami abban kirajzolódik, az általános vélekedéssel ellentétben nem kívülről, hanem belülről, a pszichénk dimenziójából.
Tehát amikor megszületünk, egy mintázat mellett kötelezzük el magunkat egy életre. Egy sajátos domborzatú élménytérre szerződünk, s attól a perctől, hogy lélegezni kezdünk, ebbe a térbe íródik bele a történetünk.
És ez a történet bármilyen, hiszen az összes lehetséges változata során a saját, senki máshoz nem hasonlító terepünkön haladunk, vagyis a sorsunkat éljük.
Ráadásul ez az élménytér holografikus, minden pontja tartalmazza a tér összes információját – így aztán ha egy tapodtat sem mozdulunk, akkor is megtalál bennünket minden, amiért ide, a Földre jöttünk (igaz, ekkor meglehetősen eseménytelen lesz az életünk).” (Rákos Péter)
