Az elmúlt években egyre inkább az a trend hazánkban, hogy a huszonévesek helyett a harmincas hölgyek körében a legnagyobb a szülési hajlandóság. A változásnak elsősorban olyan társadalmi okai vannak, hogy egyre jobban kitolódnak a tanulmányok, a fiatalok később kezdik el a pályafutásukat, és később önállósodnak, költöznek el otthonról, illetve lesznek anyagilag függetlenek, mint ahogy az idősebb generációknál korábban tapasztalható volt.
Néhány esetben, ahogy a huszonéves lányok elkezdenek a saját lábukra állni, a szüleiknél felmerül a kérdés, hogy mikor lesz belőlük nagyszülő, mikor szeretne gyermekük maga is szülővé válni, és esetleg sürgetik is őt ebben. Megkérdeztünk egy szakembert a témában, hogy mi lehet az oka, ha előfordul ez a fajta sürgetés, illetve arról, véleménye szerint mit kell szem előtt tartani a gyermekvállalás esetében.
Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus szerint ez a probléma egyáltalán nem általánosítható, de természetesen vannak szülők, akik a felnőtté válás, család alapítás komolyságát, a felnőtt élet kezdetét a gyermekvállaláshoz kötik.
„Ezek a szülők azok, akik számára ez a kérdés elementális fontossággal bír, és ennek a gyökerei arra vezethetők vissza, hogy valószínűleg náluk is ez az elvárás fogalmazódott meg a szüleik részéről, tehát egyfajta mintát követnek. Más részről a félelem is közrejátszhat arra vonatkozóan, hogy a lány ki ne csússzon a biológiai érettség ciklusából.
“Jó azt a gyereket letudni minél előbb” – felfogás is megfogalmazódik benne, ami a szülői félelem áthárítása a fiatal szülőre illetve lehet egyfajta türelmetlenség is, ami a biztos és komoly felnőtt lét egyik tagadhatatlan bizonyítékát jelenti a felmenő részére” – magyarázta a szakember.
Véleménye szerint a nagyszülők szeme előtt még az a régebbi példa is lebeghet, hogy a szocializmusban a rendszer képes volt azt az illúziót sugallni, hogy a gyerekvállalás nem terheli meg a családi büdzsét végzetesen, ami viszont mára már láthatóan és gyökeresen megváltozott.
„A gyerekvállalás ideje egyre jobban kitolódik, köszönhetően az egzisztenciális bizonytalanságnak. A jelenlegi rend a korábbi felfogás ellenkezőjét, az öngondoskodást állítja középpontba. Az állami igyekszik kivonulni a korábban ismert jótékony szerepből, így a családok ezzel magukra is maradnak, így óvatosabban kezelik ezt a helyzetet” – tudtuk meg Skultéti-Szabó Katalintól.
A gyerekvállalásnak természetesen akkor jön el az ideje, amikor a pár úgy érzi, minden szempontból felkészült erre: egzisztenciálisan és lelki értelemben is készen állnak arra, hogy útnak indítsanak egy új életet.
„Ennek siettetése károsan hathat a szülők és a nagyszülők viszonyára, fölösleges feszültségeket okozhat, hiszen nem a nagyszülők vágnak bele a gyerekvállalásba” – vélekedett a szakember. Azért sem éri meg siettetnie a szülőknek a fiatalokat a gyerekvállalásra, mert ez nem csak bizalmatlanságot szülhet a részükről, de akár el is üldözheti őket a folyamatos stressz. A gyerekvállalás nehézségei a szakember meglátása szerint a médiában is túl vannak hangsúlyozva, ami tovább mélyíti a bizonytalanságot a kezdő szülők részéről.”
Véleménye szerint olyan dologról, ami természetes folyamat, nem érdemes beszélni, csak annak ellenkezőjéről.
„Így tehát, ha a pár képes a gyermekvállalásra, akkor nyilván előbb utóbb lépni fognak az ügyben – tette hozzá Skultéti-Szabó Katalin –, ha pedig nem képesek gyereket vállalni anyagi vagy egészségügyi okból, akkor érdemes ezt szóba hozni, de ekkor is elég egyszer.”