“Életem legfőbb törekvése az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek érzékeimnek; ennél fontosabb célom nem is volt. Mindig éreztem, hogy a másik nem kedvéért születtem. Szerettem a nőket és minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy ők is szeressenek. Mámorosan szerettem az asztal örömeit, és lelkesedtem mindenért, ami kíváncsiságot keltett bennem.” (Giacomo Casanova: Giacomo Casanova emlékiratai)
A modern Casanova
Casanova a világ legnagyobb nőcsábászaként volt számon tartva, akinek egyetlen nő sem tudott ellenállni. A lelke, viszont ordított a szabadságért, vagyis a velencei kalandor képtelen volt csak egy nőért élni, helyette az összes nőnek odaajándékozta magát. Márpedig Casanovát szeretni életveszélyes, amire persze mindenki csak utólag jön rá. Mert kezdetben olyan, mint a nő legédesebb vágya, ami folyamatosan megrészegíti. Casanovák a mi társadalmunkban is élnek, nem véletlenül nevezték el pszichológusok Casanova-komplexusnak a jelenséget.
Korunk modern szívtipróira jellemző, hogy miután megszerezték a kiszemelt zsákmányt, mindent felégetnek maguk mögött.
A nők, viszont még ennek ellenére is képtelenek ellenállni nekik. A Casanova-komplexussal küzdő nő nem igazán méri fel a férfival járó veszélyeket. Annyira elvarázsolja, hogy már az is boldogsággal tölti el, hogy egy ilyen karizmatikus férfi társaságában lehet.
A baj ott kezdődik, hogy neki soha nem elég csupán egy nő és legkevésbé sem tud érzelmileg teljesen megnyílni a másik előtt. Persze a sok körítés, ami körbe veszi, igazán lenyűgöző egy nő számára. Mondhatnánk, hogy egy modernkori lovag álruháját ölti magára, de a szívét senki sem birtokolhatja.
Mindenre odafigyel, udvarol a nőnek, bókokkal halmozza el, azt érezteti, hogy ő a legszebb és legértékesebb az egész világon, de igaziból rajta kívül még nagyon sok nővel éreztet hasonlót. Képtelen megállapodni és azon nyomban nyúlcipőt húz, amint megérzi a kötődés veszélyét. Kérdezhetnénk, hogy akkor mégis melyik nő vágyna ilyen férfira? Valójában rengeteg nő él Casanova-komplexussal.