Az éjszaka legsármosabb lovagja egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen, mégis éppen neked csapja a szelet. Intelligens, szórakoztató, sikeres, és annyira jóképű, hogy a térded is beleremeg. A zsibbadás a hajtövedtől indul és hullámozva halad át a testeden. Kósza szerelmi áramütés csipkedi a bőrödet, majd végül megáll a lábaidban, teljes szédülésérzetet eredményezve.
A szíved kalapál, az észveszejtő vonzódás pánikrohamokkal bombáz, valahányszor csak oldalra nézel, és viszonzod pillantását. Az éjszaka fülledt félhomályában egyetlen érintéssel simogatja le rólad a ruhát, a reggeli álomittas boldogságot azonban megtöri a szótlanság, és szürkére színezi a gyanakvás. Az éjszaka lovagja szerelmes összebújás helyett a nadrágját keresgéli, és hirtelen nagyon elfoglalt lesz, mozdulatai mesterkéltek, mosolya erőltetett, a felejthetetlen éjszaka sajnos felejtős reggelt hoz. Ajtó csapódik, a búcsú, a számcsere, a homlok puszi, és a „majd hívlak” mind elmarad.
Bókjai átlátszóak, dicséretei üresek, mert ő egy valódi öröm-csábító, egy modern Casanova, aki nem akar magához kötni, nem mond szép szavakat, és ha az éjszaka könnyű kalandot ígér, akkor van igazán elemében. A rafinált csábító fantáziából kifogyhatatlan, üres, semmitmondó édes-mézes varázsszavai nem is neked szólnak, csak egy éppen potenciális, kívánatos nőneműnek, akit kidumálhat a bugyijából.
Azt hiszed, eszelősen kíván, és odavan érted? Rosszul gondolod, drágám. Mert olyan vagy neki, mint egy behabzsolni való, well done steak, egy gasztro élmény, amitől elindult a nyálelválasztása, és alig várja, hogy megízleljen.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de utána lehet, hogy meg sem köszöni a vendéglátást, csak távozik angolosan. A lényegre hajtott, megkapta, ennyi volt, mese volt, köd előtte, köd mögötte.
A nőcsábász számára nem létezik nálad vagy nálam. Csak nálad vagy nálad létezik, az ágy, a kanapé, a konyhapult, és az íróasztal jelenti számára a „randi helyszíneket”, vagyis egyértelmű, hogy csak szexre kellesz neki. Ha konszolidált randi lokációt javasolnál, felhúzná a szemöldökét, és nézne ártatlan bociszemekkel. Mi a baj, édes? Nem vagyok elég neked? Elmés fickó ő, mert a szívedet gondosan kikerüli, nem akar ő fölösleges bonyodalmakat, fatális szívtörést – csak a tested kell, a lelkedet hagyd kint valahol, a küszöbön kívül. A nőcsábász ezért nem ígér semmit, nem mond nagy szavakat, nem súg varázs mondatokat, nem játszik nyílt lapokkal, és érzelem nélkül, szív nélküli bádogemberként éli napjait.
Tudnod kell, hogy egy nőcsábász számára te is a flotta része vagy, mert ha finoman elsétál mellette egy szexi nő, orrát a levegőbe emeli, és szaglászik, mint az éhes hím, aki újabb elejteni való vadat észlel. Szemérmetlenül flörtöl a pincérnővel, szemez a másik asztalnál ülő, haját tekergető, ajkait érzékien harapdáló szépséggel, miközben hagyja, hogy mindezt simán végignézd. Áradozik arról, hogy milyen szép vagy, miközben ugyanezt gondolja a melletted elsétáló másikról is; számára minden nő gyönyörű, megszerezni való préda, aki megmozgatja a fantáziáját. A nőcsábásznak hírneve van, a tapasztaltabb női „nagyvadak” már tudják, hogy csak használja a nőket, aztán eldobja mindet mint a hamvadó kis cigarettavéget.
Minden nőben ott bujkál a romantikus, lányregényes álmodozó én, hogy majd ő fogja megváltoztatni, majd ő megszelídíti, kezes báránnyá teszi a nőcsábász gazembert, és végre a szerelem győzedelmeskedik. Egy nőcsábász mellett sosem lehetsz érzelmi biztonságban, hidd el, mellette pokol az élet.
Szeretnél mindig azon aggodalmaskodni, hogy mikor fog félrelépni? Mert a nőcsábász nem változik, a hódításból extrém sportot csinál, igazi függő lett, vágyja az adrenalint, és a szex endorfinját.