A táplálkozási zavarok témaköre sajnos igen aktuális, nagyon gyakori problémáról van szó. Van egy kedves barátnőm – nevezzük őt Helgának –, aki bulimiás volt hosszú ideig. Elmesélte a történetét, ami tanulságos, ugyanakkor felemelő is egyben.
Nem tértek vissza a problémáid?
Sokáig igénybe vettem a pszichológus segítségét, de az igazi megoldás akkor következett, amikor elköltöztem otthonról 19 évesen. Az addig természetesnek vélt, folyamatosan romboló közegből kerültem egy olyan élethelyzetbe, amikor saját magam dönthettem.
Ez nagyon sokat segített elfogadni önmagam, megerősödtem, és az önbizalmam is kezdett újraépülni. A táplálkozási zavaraim nem tértek vissza abban az értelemben, ahogy küzdöttem régen, de nagyon figyelnem kell magamra. Valószínűleg ez nem is fog változni. A barátaim és a párom mindenben támogatnak. A szüleimmel keveset találkozom, ami pont jó így.
Barva Zsófia dietetikust is megkérdeztem, mi a tapasztalata a táplálkozási zavarokkal kapcsolatban. Hozzá sokan fordulnak valamilyen táplálkozási zavarral, amelyeknek a megoldása az egyéni, személyre szabott terápiában rejlik.
„Sajnos munkám során egyre gyakrabban fordulnak hozzám táplálkozási zavarokkal. Napjainkban a média, az internet nem mindig (illetve általában nem) szolgál pozitív hatással ebben a helyzetben. Nagy az elvárás, és legtöbbször nem valós, sok esteben torzított képet kapnak az amúgy is labilis lelkiállapotban lévő fiatal lányok, hölgyek.
Váltakozó, hogy ez a probléma miben nyilvánul meg, hiszen vannak, akik szinte egész nap nem esznek, ez az úgynevezett anorexia tipikus esete, és vannak olyanok is, akiket a szaknyelv bulimiásoknak nevez. Ők nagyon nagy mennyiségű étel elfogyasztása után hánytatják magukat. E két táplálkozási zavar kevert formája is létezik sajnos.
Dietetikai szempontból muszáj kicsit pszichológusnak is lenni, és megpróbálni mindenkit a leginkább rá szabott terápiával megközelíteni. Fontos a testsúly viszonylag rövid időn belüli normalizálása, egy egészséges, kiegyensúlyozott étrenddel.
Itt is a fokozatosság elvét követjük, hiszen egy addig éhezett szervezetet nem szabad azonnal „letámadni” a napi szükséges energiamennyiséggel, tehát ezt szépen, lassan kell felépítenünk. Ha mód van rá, a legtökéletesebb terápia az orvos + dietetikus + pszichológus hármasa lenne, folyamatos kontrollal, kiegészítve a család támogatásával.”
A barátnőm, Helga, szerencsés volt, hogy egy olyan támogató közegbe került, amely elfogadta olyannak, amilyen, és a testével kapcsolatos fenntartásait sikerült pszichológus és dietetikus segítségével maga mögött hagynia. Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, ezért nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk, és észrevegyük, ha a környezetünkben valaki segítségre szorul.