Noémi csak szeretett volna csinos lenni. Egy olyan lány, aki után fütyülnek az utcán, leszólítják a diszkóban és randira hívja a suli leghelyesebb pasija. De a szép álmok egyszer csak rémálommá váltak, mikor elveszítette a kontrollt és majdnem az életét is. Egy probléma, amit rengeteg nőt érint és talán ez a történet erőt adhat mindenkinek az újrakezdéshez.
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
1/9 Mi a te történeted? Hogyan kezdődött?
Alapból mindig egy kicsit husibb voltam a korombeli lányoknál, ami mindig is zavart, de annyira mégsem, hogy tegyek ellene. Sokszor csúfoltak, durva szavakkal illettek, de kifelé soha nem mutattam, hogy bántott.
Még a családom sem tudta, hogy sokszor álomba sírtam magam. Megalázónak éreztem elmondani bárkinek is, mert tudtam, hogy csak sajnálnának érte, azt pedig nem akartam. A gimi első éve maga volt a pokol. Rettenetesen meghíztam és azt vettem észre magamon, hogy már inkább hasonlítok egy középkorú nőre, mint egy tinédzserre.
Az is megalázó volt, mikor a férfiosztályon kellett farmert vennem. De belül mindig is egy törékeny lánynak éreztem magam.
2/9 Mitől kezdtél el fogyni?
Kezdetben az is elég volt, hogy köretnek kizárólag párolt zöldséget ettem, elhagytam a kenyeret és a cukrot is. Ettől rögtön lement nagyjából 20kg, de mondjuk volt is miből. Ekkor már harmadéves voltam a gimiben, elkezdett megváltozni az életem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy már érdekel a divat, tudok öltözködni és valljuk be, a dícsérő szavak is igazán jól estek. Hozzáteszem ekkor még mindig jócskán volt rajtam felesleg.
Egy jó ideig stagnáltam és tudtam, hogy még szigorúbbnak kell lennem magamhoz. Így elkezdtem az ételek mennyiségét is csökkenteni, de éppen csak minimálisan. Emellett minden nap fél órát tornáztam. Visszagondolva nagyon megszállott voltam. Két éven keresztül egyetlen egy napot sem hagytam ki, még akkor sem, ha beteg voltam. Rettenetesen féltem attól, hogy minden leadott kiló újra visszakúszik rám.
Igen, én egy „mindent, vagy semmit” típus vagyok, akkoriban nem tudtam, hogy mi az az arany középút. Így az egyetem első évére sikerült újból bálna méretűvé híznom. Azzal a különbséggel, hogy itt már próbáltam magammal elhitetni, hogy jól nézek ki. Pedig belül teljesen mást éreztem. Aztán másodévesen elhatároztam, hogy új lappal indítok, de ezúttal teljesen másképpen. Azzal tisztában voltam, hogy nálam az a módszer nem válik be, hogy mindenből csak picit egyek, mert ezek a próbálkozások legtöbbször óriási evésrohamokba csaptak át.
Szóval úgy döntöttem ez most más lesz, de még nem volt konkrét tervem. Apukám mondata járt a fejemben, aki a legtöbb sikertelen sztárdiétám után mindig azt mondta: „Csak attól tudsz hízni, amit megeszel.” Szerinte felesleges volt minden fogyókúra, egyszerűen csak kevesebb kalóriát kell bevinni.
Hát azt hiszem én ezt egy kicsit félreértelmeztem.
