Mindenkiben ellentmondásos érzések keveregnek
Nem mindenki utálja a munkáját, sokan élvezik a napi rutinjukat, szeretnek dolgozni, kedvelik a kollégáikat és nem utolsó sorban a jövedelmüket.
Katherine King klinikai pszichológus Psychology Today-en publikált cikke szerint teljesen normális, ha ebben a helyzetben szomorúságot, bánatot érzünk, de még a rémülettel sincsen semmi gond. A legtöbb ember, amikor maga elé képzel egy tipikus életpályát, akkor a nyugdíj az egyik utolsó átmenet. Nem meglepő tehát, hogy sokakban felmerül a gondolat, hogy ez életük vége is egyben, legalábbis nagy lépéssel közelebb kerültek a halálhoz.
Katherine szerint sokan vannak azok is, akik magát a nyugdíjat örömmel fogadják.
Még élvezik is az első heteket, a sok pihenést, a nappali lustálkodást, vagy, hogy végre bármikor hódolhatnak a hobbijuknak. Aztán egy idő után ez már nem ad akkora löketet, amekkorát vártunk tőle – éppolyan, mint egy túl hosszúra nyúlt nyaralás.
Ezt az érzelmi kavalkádot szép lassan felváltja az unalom, a magány és a céltalan várakozás, rosszabb esetben a haszontalanság érzése.
De vannak olyanok is, akik elnyomják érzelmeiket és beletemetkeznek valamibe. A cél az, hogy értékesnek, elfoglaltnak érezzék magukat, hogy ne is jusson idejük gondolkozni. Talán mondani sem kell, ez is kimerítő és záros időn belül fenntarthatatlan állapothoz vezet.
Katherine King klinikai pszichológus Psychology Today-en publikált cikke szerint teljesen normális, ha ebben a helyzetben szomorúságot, bánatot érzünk, de még a rémülettel sincsen semmi gond. A legtöbb ember, amikor maga elé képzel egy tipikus életpályát, akkor a nyugdíj az egyik utolsó átmenet. Nem meglepő tehát, hogy sokakban felmerül a gondolat, hogy ez életük vége is egyben, legalábbis nagy lépéssel közelebb kerültek a halálhoz.
Katherine szerint sokan vannak azok is, akik magát a nyugdíjat örömmel fogadják.
Még élvezik is az első heteket, a sok pihenést, a nappali lustálkodást, vagy, hogy végre bármikor hódolhatnak a hobbijuknak. Aztán egy idő után ez már nem ad akkora löketet, amekkorát vártunk tőle – éppolyan, mint egy túl hosszúra nyúlt nyaralás.
Ezt az érzelmi kavalkádot szép lassan felváltja az unalom, a magány és a céltalan várakozás, rosszabb esetben a haszontalanság érzése.
De vannak olyanok is, akik elnyomják érzelmeiket és beletemetkeznek valamibe. A cél az, hogy értékesnek, elfoglaltnak érezzék magukat, hogy ne is jusson idejük gondolkozni. Talán mondani sem kell, ez is kimerítő és záros időn belül fenntarthatatlan állapothoz vezet.
Hogyan kerüljük ki a krízishelyzeteket?
A szakértő szerint érdemes már jóval a nyugdíj előtt listát vezetni arról, mit és miért követünk a mindennapjainkban. Ne a kötelező és adott esetben nehéz, terhes feladatokra gondoljunk, hanem azokra, amik a munkával együtt járnak, de örömet okoznak.
Pl. ha nagyon szeretsz a kollégáiddal lenni, vagy csak úgy általában kedveled a társaságot, az ismerkedést, akkor találj ki módot arra, hogyan fogod mindezt a nyugdíjas éveidbe beültetni. Attól, hogy valaki elköszön a munkát tekintve aktív éveitől, még nem kell feltétlenül mindennel és mindenkivel megszakítania a kapcsolatot.
Sokan azt várják, hogy nyugdíjazásuk után több időt tölthetnek majd a családtagjaikkal, unokáikkal.
A valóság ehhez képest az, hogy ez az idő korlátozott, hiszen nem mindenki teheti szabadon azt, amire csak vágyik. A felnőtt gyermekek dolgoznak, az unokák iskolába, vagy óvodába járnak.
Fontos, hogy a jó kapcsolatot ne akkor próbáld kialakítani, amikor már beköszöntöttek a nyugdíjas évek, hanem jóval előtte!
Már heti egy-két alkalom is rengeteg plusz tud adni. Ha ehhez még sikerül hozzácsatolni néhány baráti találkozót, vagy valamilyen közösségi tevékenységet, akkor azzal máris sokat tehetsz azért, hogy a nyugdíjas éveid is boldogan teljenek.
Pl. ha nagyon szeretsz a kollégáiddal lenni, vagy csak úgy általában kedveled a társaságot, az ismerkedést, akkor találj ki módot arra, hogyan fogod mindezt a nyugdíjas éveidbe beültetni. Attól, hogy valaki elköszön a munkát tekintve aktív éveitől, még nem kell feltétlenül mindennel és mindenkivel megszakítania a kapcsolatot.
Sokan azt várják, hogy nyugdíjazásuk után több időt tölthetnek majd a családtagjaikkal, unokáikkal.
A valóság ehhez képest az, hogy ez az idő korlátozott, hiszen nem mindenki teheti szabadon azt, amire csak vágyik. A felnőtt gyermekek dolgoznak, az unokák iskolába, vagy óvodába járnak.
Fontos, hogy a jó kapcsolatot ne akkor próbáld kialakítani, amikor már beköszöntöttek a nyugdíjas évek, hanem jóval előtte!
Már heti egy-két alkalom is rengeteg plusz tud adni. Ha ehhez még sikerül hozzácsatolni néhány baráti találkozót, vagy valamilyen közösségi tevékenységet, akkor azzal máris sokat tehetsz azért, hogy a nyugdíjas éveid is boldogan teljenek.
Olvass még a témában
A munka szerepe
A munka akkor is sokat ad az életünkhöz, ha nem szeretjük. Már csak azért is, mert eleve minden hétköznap órákat töltünk az adott feladattal. Sokan éppen ezért meglepődve tapasztalják, milyen üressé válik az életük, amikor abbahagyják a munkájukat. Minél előbb kezdj el gondolkozni azon, mivel szeretnéd tölteni a napjaidat!
Egy-egy táppénz alatt is észreveheted, hogy a passzív szórakozás gyorsan unalmassá válik és nincs ez másként akkor sem, ha nyugdíjba megyünk. Jó, ha már akkor tudod, mi tesz téged boldoggá, amikor még a nyugdíjkorhatár közelében sem jársz, hiszen ezeket nem egyszer elő kell készíteni.
Mi az időskori célod, vágyad? Lakókocsis utazás? Saját kézműves tanfolyam? Időseknek szóló torna?
Ezek megvalósításával nem kell várnod nyugdíjas korodig, de sokat jelent a későbbi boldogulásodban, ha nem csak a jelen számára tartogatsz célokat.
A nyugdíj is lehet a felfedezés ideje, és képes kielégíteni azokat az igényeket, amelyek a munkanapjaiban sokáig nem teljesülhetnek – persze csak akkor, ha teszel érte!
Katherine zárógondolatként azt írta, a legboldogabb nyugdíjas kliensei azok a személyek voltak, akik elkészítettek egy tervet, majd lazán tartották magukat az ott leírtakhoz. Nem mereven ragaszkodtak a rögzítettekhez. A cél az volt, hogy reagálni tudjanak saját változó igényeikre, kötelezettségeikre és persze a váratlan lehetőségeikre.
Egy-egy táppénz alatt is észreveheted, hogy a passzív szórakozás gyorsan unalmassá válik és nincs ez másként akkor sem, ha nyugdíjba megyünk. Jó, ha már akkor tudod, mi tesz téged boldoggá, amikor még a nyugdíjkorhatár közelében sem jársz, hiszen ezeket nem egyszer elő kell készíteni.
Mi az időskori célod, vágyad? Lakókocsis utazás? Saját kézműves tanfolyam? Időseknek szóló torna?
Ezek megvalósításával nem kell várnod nyugdíjas korodig, de sokat jelent a későbbi boldogulásodban, ha nem csak a jelen számára tartogatsz célokat.
A nyugdíj is lehet a felfedezés ideje, és képes kielégíteni azokat az igényeket, amelyek a munkanapjaiban sokáig nem teljesülhetnek – persze csak akkor, ha teszel érte!
Katherine zárógondolatként azt írta, a legboldogabb nyugdíjas kliensei azok a személyek voltak, akik elkészítettek egy tervet, majd lazán tartották magukat az ott leírtakhoz. Nem mereven ragaszkodtak a rögzítettekhez. A cél az volt, hogy reagálni tudjanak saját változó igényeikre, kötelezettségeikre és persze a váratlan lehetőségeikre.
