„Remekül nézel ki a korodhoz képest!”
Vagy ugyanez, pepitában: szeretnék én is így kinézni ennyi idősen! Mert most azért nem, lássuk be, senki nem kívánhatja ezt a formát, de amikor elérik azt a kort, amiben most te vagy, akkor egy bizonyos fokig lentebb kell adni az elvárásokból, be kell érni kevesebbel is.
Na, és hát ahhoz a szinthez képest a te állapotod egyáltalán nem rossz, sőt! Így tudjuk lefordítani ezt a bókot, és azért így már korántsem hangzik olyan kedves dicséretnek. Ha te sem szeretnéd ezt hallani senkitől, te se mondd senkinek!
Na, és hát ahhoz a szinthez képest a te állapotod egyáltalán nem rossz, sőt! Így tudjuk lefordítani ezt a bókot, és azért így már korántsem hangzik olyan kedves dicséretnek. Ha te sem szeretnéd ezt hallani senkitől, te se mondd senkinek!
„Éppen ideje volt, hogy megtedd ezt a lépést”
Hogyan biztosítsunk valakit támogatásunkról, egyetértésünkről, helyeslésünkről úgy, hogy közben azért nem mulasztjuk el éreztetni vele, hogy már sokkal korábban el kellett volna jutnia erre a szintre, és hogy erre ő maga is hamarabb rájöhetett volna? Erre tökéletes eszköz a fenti mondat, ami nem is annyira dicséret a jelen helyzetért, mint inkább ledorongolás az eddigiekért.
Lehet pozitív megerősítésnek szánni, de hogy aki hallja, az biztosan nem fogja jobban érezni magát tőle, az szinte garantált.
Lehet pozitív megerősítésnek szánni, de hogy aki hallja, az biztosan nem fogja jobban érezni magát tőle, az szinte garantált.
