„Nagyon erős ember vagy”
Mikor valaki nehéz élethelyzeten megy keresztül, természetes, hogy valami biztatót, támogatót szeretnénk mondani, de nem biztos, hogy ez a megfelelő választás. Egyfelől csak felhívjuk a figyelmét arra, hogy a körülményeit elviselhetetlennek tartjuk, anélkül, hogy bármiféle építőt mondanánk, amitől az illető csak még rosszabbul érezheti magát – akár akkor is, ha addig nem is gondolta, hogy olyan rossz a helyzet. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy a másik „erős” akar maradni.
Amikor a hullámok összecsapnak, jól eshet valakinek kiönteni a lelkünket, sebezhetőnek mutatkozni, vagy beismerni, hogy fáradtak vagyunk. Ezzel a „bókkal” azt érezteted vele, hogy te erre nem vagy kíváncsi, és szinte elvárod tőle, hogy erős emberként kezelje a helyzetét.
„Milyen jól vezetsz nő létedre!”
Vannak olyan szakmák, képességek, kompetenciák, amelyekről hagyományosan azt gondoljuk, hogy a férfiak jobbak benne. Ez a megközelítés hagyományosan egy jó nagy adag ostobaság, így megdicsérni valakit, hogy annak ellenére jó valamiben, hogy a biológia a kevésbé tehetséges női kasztba sorsolta, minden, csak nem hízelgő, és sokkal többet elárul arról, aki mondja, mint hinné. Legyen szó vezetésről, intelligenciáról, erőnlétről vagy bármi másról, ha egy bók úgy kezdődik, hogy „nő létedre”, abból már semmi jó nem sülhet ki.
„Ezt kevés férfi csinálná meg!”
Legyen szó mosogatásról, gyermeknevelésről vagy csak érzelmi támogatásról, amikor egy férfi apaként, társként, barátként vagy családtagként helyt áll, és ezt a környezete azzal jutalmazza, hogy szinte megdöbben rajta, az nem éppen hízelgő megnyilvánulás.
Ez a megjegyzés egyrészt azt sugalmazza, hogy a férfiak eleve kevesebbre képesek bizonyos helyzetekben, másrészt szinte kétségbe vonja a másik férfiasságát, mintha megingathatna valakit ciszgender szerepében az, hogy lecserél egy pelenkát vasárnap összedob egy ebédet a családnak…
AllaSerebrina/depositphotos.com
„Remekül nézel ki a korodhoz képest!”
Vagy ugyanez, pepitában: szeretnék én is így kinézni ennyi idősen! Mert most azért nem, lássuk be, senki nem kívánhatja ezt a formát, de amikor elérik azt a kort, amiben most te vagy, akkor egy bizonyos fokig lentebb kell adni az elvárásokból, be kell érni kevesebbel is.
Na, és hát ahhoz a szinthez képest a te állapotod egyáltalán nem rossz, sőt! Így tudjuk lefordítani ezt a bókot, és azért így már korántsem hangzik olyan kedves dicséretnek. Ha te sem szeretnéd ezt hallani senkitől, te se mondd senkinek!
„Éppen ideje volt, hogy megtedd ezt a lépést”
Hogyan biztosítsunk valakit támogatásunkról, egyetértésünkről, helyeslésünkről úgy, hogy közben azért nem mulasztjuk el éreztetni vele, hogy már sokkal korábban el kellett volna jutnia erre a szintre, és hogy erre ő maga is hamarabb rájöhetett volna? Erre tökéletes eszköz a fenti mondat, ami nem is annyira dicséret a jelen helyzetért, mint inkább ledorongolás az eddigiekért. Lehet pozitív megerősítésnek szánni, de hogy aki hallja, az biztosan nem fogja jobban érezni magát tőle, az szinte garantált.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!