Természetes, hogy elgondolkodunk azon, vajon a mindennapi szalagcímek által keltett szorongás alakíthatja-e gondolkodásunkat és cselekedeteinket. Az „egzisztenciális pszichológia” tanulmányai azt mutatják, hogy ez valóban így van. Amellett, hogy depresszióssá és stresszessé tesznek bennünket, az önmagunkat és társadalmunkat fenyegető veszélyek állandó eszünkbe juttatása arra késztethet bennünket, hogy zárkózottabbá és dogmatikusabbá váljunk véleményünkben. Ez fogékonyabbá tehet bennünket az összeesküvés-elméletekre, miközben értelmet keresünk a bizonytalanságban.
A terror kezelése, a bizonytalanság hatása
A kísérleti egzisztenciális pszichológia megértése az 1980-as évek végén a „terror kezelésének elmélete” megjelenésével kezdődött. Az elmélet elsősorban a legalapvetőbb egzisztenciális válsággal – a saját halálunkkal kapcsolatos gondolatokkal – foglalkozott. A pszichológusok szerint a jelenség arra késztet bennünket, hogy a csoportidentitásunkban és a kultúránkban keressünk vigaszt.
Véleményük szerint az az érzés, hogy valami nálunk nagyobb és tartósabb dologhoz tartozunk – például a nemzetiségünkhöz, a vallásunkhoz vagy a preferált politikai hovatartozásunkhoz -, értelmet adhat az életünknek. Ennek megfelelően a halál gondolata kevésbé lenne ijesztő. Ezt egyrészt polarizált és dogmatikus véleményekkel fejezhetjük ki, amelyek a csoportidentitásunkat támogatják. Másrészt ellenséges érzelmekkel a kívülállókkal szemben, ami kevésbé árnyalt és polarizáltabb gondolkodást eredményez. Olvass még a témában
Ők a példaképeink: így csinálják azok a családok, akik nem vesznek össze karácsonykor
Több mint meglepő a lista: ezekben a kutyafajtákban van a legtöbb farkas DNS
„A nő, aki aludt, de nem tudta” – Így működik a titokzatos paradox inszomnia
Ha ez az 5 ember támogat, akkor csak 8% esélyed van a kudarcra
Egy tipikus kísérletben a pszichológusok először arra kérik a résztvevőket, hogy írjanak arról, hogy szerintük mi fog történni, ha meghalnak. A kontrollcsoport eközben valami rendkívül kellemetlen dologról, például fogfájásról írna – olyan averzív témákról, amelyek nem feltétlenül vezetnék őket arra, hogy elgondolkodjanak létezésük törékenységén.
Egy kis késleltetés után a résztvevőknek ezután egy olyan szöveget mutattak be, amely támogatta, vagy ellentmondott a kultúrájuknak. Ha például amerikai állampolgárok voltak, akkor egy olyan esszét olvashattak, amely az amerikai szabadságot ünnepli, vagy egy olyat, amely az amerikai gazdasági egyenlőtlenséget hangsúlyozza. Ezután arra kérték őket, hogy értékeljék az esszét az írás és az érvelés minősége alapján. Azt is pontozták, mennyire szeretnének találkozni a szerzővel.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a pszichológusok jó bizonyítékot találtak a várt hatásra. Azok a résztvevők, akiket emlékeztettek a halandóságukra, hajlamosak voltak sokkal pozitívabban viszonyulni a kultúrájukat támogató esszéírókhoz. A kultúrát kritizáló esszéírókhoz viszont negatívabban viszonyultak.
