Az életünket és társadalmunkat fenyegető veszélyek miatt aggódni lelkileg megterhelő, és az utóbbi években sajnos nagyon is ismerőssé vált kihívás. A bizonytalanság és az egzisztenciális szorongás a teljes gondolkodásmódunkat is megváltoztathatja.
Természetes, hogy elgondolkodunk azon, vajon a mindennapi szalagcímek által keltett szorongás alakíthatja-e gondolkodásunkat és cselekedeteinket. Az „egzisztenciális pszichológia” tanulmányai azt mutatják, hogy ez valóban így van. Amellett, hogy depresszióssá és stresszessé tesznek bennünket, az önmagunkat és társadalmunkat fenyegető veszélyek állandó eszünkbe juttatása arra késztethet bennünket, hogy zárkózottabbá és dogmatikusabbá váljunk véleményünkben. Ez fogékonyabbá tehet bennünket az összeesküvés-elméletekre, miközben értelmet keresünk a bizonytalanságban.
A terror kezelése, a bizonytalanság hatása
A kísérleti egzisztenciális pszichológia megértése az 1980-as évek végén a „terror kezelésének elmélete” megjelenésével kezdődött. Az elmélet elsősorban a legalapvetőbb egzisztenciális válsággal – a saját halálunkkal kapcsolatos gondolatokkal – foglalkozott. A pszichológusok szerint a jelenség arra késztet bennünket, hogy a csoportidentitásunkban és a kultúránkban keressünk vigaszt.
Véleményük szerint az az érzés, hogy valami nálunk nagyobb és tartósabb dologhoz tartozunk – például a nemzetiségünkhöz, a vallásunkhoz vagy a preferált politikai hovatartozásunkhoz -, értelmet adhat az életünknek. Ennek megfelelően a halál gondolata kevésbé lenne ijesztő. Ezt egyrészt polarizált és dogmatikus véleményekkel fejezhetjük ki, amelyek a csoportidentitásunkat támogatják. Másrészt ellenséges érzelmekkel a kívülállókkal szemben, ami kevésbé árnyalt és polarizáltabb gondolkodást eredményez.
Egy tipikus kísérletben a pszichológusok először arra kérik a résztvevőket, hogy írjanak arról, hogy szerintük mi fog történni, ha meghalnak. A kontrollcsoport eközben valami rendkívül kellemetlen dologról, például fogfájásról írna – olyan averzív témákról, amelyek nem feltétlenül vezetnék őket arra, hogy elgondolkodjanak létezésük törékenységén.
Egy kis késleltetés után a résztvevőknek ezután egy olyan szöveget mutattak be, amely támogatta, vagy ellentmondott a kultúrájuknak. Ha például amerikai állampolgárok voltak, akkor egy olyan esszét olvashattak, amely az amerikai szabadságot ünnepli, vagy egy olyat, amely az amerikai gazdasági egyenlőtlenséget hangsúlyozza. Ezután arra kérték őket, hogy értékeljék az esszét az írás és az érvelés minősége alapján. Azt is pontozták, mennyire szeretnének találkozni a szerzővel.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a pszichológusok jó bizonyítékot találtak a várt hatásra. Azok a résztvevők, akiket emlékeztettek a halandóságukra, hajlamosak voltak sokkal pozitívabban viszonyulni a kultúrájukat támogató esszéírókhoz. A kultúrát kritizáló esszéírókhoz viszont negatívabban viszonyultak.
Ellentmondás az eredményekben
Az elmúlt néhány évben azonban jelentős viták folytak a vizsgálatok minőségéről és az eredmények megbízhatóságáról. Egyes kutatócsoportok nehezen tudták megismételni ugyanazokat az eredményeket. „Azt mondanám, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem meggyőzőek” – mondja Simon Schindler, a németországi Lüneburgi Leuphana Egyetem alkalmazott szociálpszichológusa, aki a terror kezelés elméletét vizsgálta.
Az ellentmondásos eredmények egyik lehetséges magyarázata az, hogy a laboratóriumi manipulációk gyakran nem váltanak ki elég erős egzisztenciális szorongást ahhoz, hogy megváltoztassák a viselkedést. Ezzel szemben a való életben a bizonytalanság hatásai kifejezettebbek lehetnek.
Egy másik tanulmány megállapította, hogy az emberek véleménye polarizáltabbá válik olyan események – például súlyos betegség – után, amelyek arra késztetik őket, hogy felismerjék a létezés sebezhetőségét.
Vagyis, amikor fenyegetve érezzük magunkat, a világunkat vagy a szeretteinket, amikor a környezetünk és a jövőnk bizonytalanabbá válik, sokkal hajlamosabbak vagyunk a szélsőséges érzelmekre és a szélsőséges elméletek elfogadására. Márpedig az elmúlt évek nem kedveztek a biztonságérzetünknek, és az előttünk álló hónapok sem erősítik meg ezt az érzésünket…