Szeretni és szeretve lenni jó. Ezen nincs mit magyarázni, viszont a szeretetnek milliónyi árnyalata létezik az emberek életében. Van, aki teljes odaadással, szabadsággal és bizalommal szeret, sokan pedig fojtogatóan, birtoklóan. Az elején ez tűnhet valami egész más, tündérmese szerű dolgonak, idővel viszont egyáltalán nem esik olyan jól.
Minden kezdet tökéletes
A szerelem kezdeti stádiumában izzóan, mindent elsöprően tudjuk szeretni a másikat. Jó esetben legalább ennyi törődést kapunk vissza, ha nem többet. Aztán a hónapok, évek múlásával kezd lenyugodni a láng, aminek persze soha nem kellene kialudnia. Az élet velejárója, hogy ennek csillapodnia kell, máskülönben a szerelem egy életre elvenné az eszünket.
Jó, ha ekkorra már kialakul egy mély bizalom és érzelmi kötődés mindkét fél részéről.
Mindkettő elengedhetetlen az egészséges párkapcsolathoz. A szabadabb lelkűek elkezdenek visszatérni a kalitkán túli életbe, de aztán minden este haza is térnek. A sors fintora, hogy nagyon ritkán találkozik két szabad lélek. Jellemzően birtokló társat fognak ki maguknak, hogy tükröt tartva a másiknak, fejlődésnek induljanak. Egyiküket sem szabad minősíteni, hiszen mindkettőnek van árnyoldala, valamiért azonban a fojtogató szeretetben mindketten egyaránt sérülnek.
A birtokló szerető
Senkit sem birtokolhatunk, még akkor sem, ha úgy szeretjük a másikat, hogy már fáj. A birtoklás kiéget mindent, ami egy kapcsolat alapját jelenthetné. A dolog mögé nézve, sokszor ez a fajta vágy gyerekkorhoz köthető. Azok, akik nem kapták meg a számukra megfelelő szeretetet és törődést, hiánnyal a szívükben nőttek fel. Logikusan hangzik, hogy mielőbb pótolni szeretnék ezt az űrt, azonban sokszor a nem megfelelő módon.
Ez a hiányzó eszköztár miatt történhet, hiszen senki nem tanította meg számukra, milyen az, mikor a szeretetért nem kell küzdeni, mert mindenhol ott van.
Ebből kifolyólag a szeretetre múlandó dologként tekintenek, ami bármikor köddé válhat, ha nem vigyáznak rá. Fel kell ismernie, hogy minden saját hiányosságából ered, vagyis abból a félelemből, amit az elhagyás lehetősége okoz benne. Azt mondják egyes bölcsek, hogy engedd szabaddá és örökre a tiéd lesz. Ezt kell megértenie minden birtokló szeretőnek. A szerelmet nem lehet uralni, korlátok közé szorítani. Hagyni kell szabadon szállni, esélyt adva arra, hogy visszataláljon oda, ahová tartozik.