A birsalma régen rendkívül kedvelt volt, rengeteget termesztettek belőle, remek fajtákat nemesítettek, míg az alma maga mögé nem utasította. A közelmúltban szerencsére változott a megítélése, ezért már kevésbé népszerűtlen és elhanyagolt. Ha te is összegyűjtötted minden bátorságodat, hogy neki veselkedj a birs feldolgozásának, ajánlok néhány receptet. Azonban előtte ismerkedjünk meg vele kicsit mélyebben.
A klasszikus birsalmasajt recept
Biztosan hallottad hírét, hogy a birsalmasajt készítése mennyire embert próbáló feladat és határozottan hosszadalmas. Ha jobban belegondolok, ennél kellemesebb programot el sem lehetne képzelni egy komor, esős, őszies hangulatú napra. Azonnali felhasználásra a szép sárgára érett termések a megfelelőek, a zöldesebbeket utó kell érlelni.
- Mosd meg alaposan a felületét, majd hámozás nélkül darabold össze egy nagyon éles késsel. Tedd egy megfelelő méretű fazékba, öntsd fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és főzd puhára.
- Szűrd le, a főzetet nyugodtan elfogyaszthatod. Szitán törd át, a pépet mérd le, tedd egy lábasba és számíts hozzá ugyanannyi cukrot. A cukor segít az eltarthatóságát növelni (az 1:1 arányú cukor és birs készítmény akár évekig is eltartható) és abban is van szerepe, hogy olyan gyümölcssajtos legyen az állaga. A hagyományos módszerrel készítve nem érdemes 60% alá menni a cukorral, tehát, ha sokallod a 100% cukrot, akkor találj egy szimpatikus számot 60% és 100% között.
- A második főzés kissé megerőltetőbb, mert folyamatosan kell kevergetni. Amikor már úgy látod, hogy kezd alakulni, öntsd bele a cukrot, és folytasd a keverést, amíg annyira besűrűsödik, hogy nehezen keverhető és maradandóan előtűnik az edény alja. Ha a kistányérra cseppentett kontrollpötty néhány pillanat múlva megszilárdul, akkor befejezheted a hőkezelést.
- Adagold hőálló formákba, és hagyd megszilárdulni. Másnap borítsd ki a formából, és helyezd egy jól szellőző, langyos helyre, ahol jól tud száradni, és időnként (forgasd, hogy megelőzd a penészesedést. Bizony hetekig eltart, amíg kellőképpen megszikkad, aztán csomagold celofánba és tartsd páramenetes helyen.
A megreformált recept
Nem is én lennék, ha kihagynám a lehetőséget, hogy a figyelmedbe ajánljak egy másik alternatívát, ami szerintem elképesztően finom, viszonylag egyszerű, sokkal gyorsabb, és alig tartalmaz hozzáadott cukrot. Ez túl jól hangzik, hogy igaz legyen? Csak nyerhetsz vele, ha kipróbálod, de azt nem ígérem, hogy pontosan olyan lesz, mint a nagyiféle.
- Az alaposan lesikált birseket éles késsel vágd apróbb darabokra, távolítsd el a magházat, tedd bele egy tepsibe – több rétegben is akár -, önts alá egy kevés vizet, fedd le alufóliával és süsd készre.
- Nálunk hagyományos gázsütőben, kb. egy órán keresztül sültek 150 °C-on. Botmixerrel dolgozd simára. Én meghagytam mindenestől, de ha szeretnéd, átszűrheted.
- Mivel már eleve nagyon kellemes íze kerekedik a sütés miatt, ezért sokkal kevesebb cukrot igényel. Én barna nádcukrot használtam és tényleg csak annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy elűzze a savanykásságát. Olvaszd fel benne a cukrot, majd egy lábasban addig főzd, míg olyan sűrű lesz, hogy már alig bírod keverni.
- Simítsd egy sütőpapírral bélelt tepsibe egy cm vastagon, és miután megszilárdult borítsd tálcára, vágd keskeny csíkokra, négyzetekre, esetleg kiszúrhatsz belőlük más mintákat is, de akkor valószínűleg sok lesz a „veszteség”.
- Ha formált csemegét szeretnél, előnyösebb már abba tölteni és dermeszteni (pl. apróbb szilikon- vagy bonbonforma).
- Sorakoztasd a darabokat aszalóba, vagy langyos sütőben téve csökkentsd a nedvességtartalmukat.
Mi nem rajongunk a tömény édességekért, ezért ez éppen ideális, sokkal gyümölcsösebb, épphogy édes, mindenkinek nagyon tetszik.
Ha eddig csak az tartott vissza, hogy az eredeti receptúra riasztóan sok cukrot tartalmaz, esetleg nincs helyed a szárításra, akkor megnyugtathatlak, lehet másképpen is birsfinomságot készíteni, még pedig így.