Neked feltűnt már, hogy minden évben van egy mélypont, egy olyan szakasz, amit határozottan kinevezhetsz a legrosszabbnak? Egy időszak, amit nem sikerül egy-két nap alatt kiheverned, és bizony emiatt képes vagy akár hetekig borús hangulattal, zombimódba kapcsolva nekivágni a reggeleknek. Mindegy, hogy mi okozza ezt: egy szakítás, egy kirúgás, egy baráti árulás… nehéz olyan évet találni, aminek ne lett volna legalább egyetlen mélypontja. És bár én legutóbb megfogadtam, hogy pasi miatt többet nem zuhanok bele ebbe a gödörbe, rövidesen mégis azon kaptam magam, hogy az utolsó lökés innen érkezett…
Miután nemrég elmentem Mátéval és a barátaival túrázni, két dologban biztos voltam: az egyik, hogy soha életemben nem égett még le ennyire a bőröm, és természetesen barnulás helyett inkább a hámlást választja majd. És a másik, hogy én jobban benne vagyok a kapcsolatunkban, mint ő. Persze milliónyi kérdés cikázott a fejemben arról, hogy mégis mi a teendő ilyenkor, hogyan kéne viselkednem, és mennyire érdemes erről beszélni vele – de végül a jó öreg „türelem rózsát terem” elvet próbáltam magamra erőltetni. És hogy végül sikerült-e így célt érnem? Valamilyen szinten igen, csak nem éppen úgy, ahogy eredetileg terveztem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
