Neked feltűnt már, hogy minden évben van egy mélypont, egy olyan szakasz, amit határozottan kinevezhetsz a legrosszabbnak? Egy időszak, amit nem sikerül egy-két nap alatt kiheverned, és bizony emiatt képes vagy akár hetekig borús hangulattal, zombimódba kapcsolva nekivágni a reggeleknek. Mindegy, hogy mi okozza ezt: egy szakítás, egy kirúgás, egy baráti árulás… nehéz olyan évet találni, aminek ne lett volna legalább egyetlen mélypontja. És bár én legutóbb megfogadtam, hogy pasi miatt többet nem zuhanok bele ebbe a gödörbe, rövidesen mégis azon kaptam magam, hogy az utolsó lökés innen érkezett…
Miután nemrég elmentem Mátéval és a barátaival túrázni, két dologban biztos voltam: az egyik, hogy soha életemben nem égett még le ennyire a bőröm, és természetesen barnulás helyett inkább a hámlást választja majd. És a másik, hogy én jobban benne vagyok a kapcsolatunkban, mint ő. Persze milliónyi kérdés cikázott a fejemben arról, hogy mégis mi a teendő ilyenkor, hogyan kéne viselkednem, és mennyire érdemes erről beszélni vele – de végül a jó öreg „türelem rózsát terem” elvet próbáltam magamra erőltetni. És hogy végül sikerült-e így célt érnem? Valamilyen szinten igen, csak nem éppen úgy, ahogy eredetileg terveztem.
Amikor semmi sem megy terv szerint…
A hét elején megfogadtam, hogy pozitívan állok mindenhez, ami történik velem. Korán kell kelnem a munka miatt? Nos, legalább sokkal hosszabb lesz a napom! Megint végig kell állnom az utat a buszon a munkahelyemig? Hát, egy kis állóképesség-növelés sosem árt. Mátéval tegnap nem is beszéltünk? Nos, legalább annyival jobban fogok neki hiányozni… Na jó, ez utóbbit még én sem hittem el, de szükségem volt valamiféle kapaszkodóra ahhoz, hogy ne menjen teljesen tönkre az a maradék jókedvem is. Azt viszont megfogadtam, hogy hagyok némi szabad teret Máténak; hagyom, hogy ő keressen engem. És persze akkor lecsapott rám Murphy. Ahogy hazaértem a munkahelyemről, az egyetlen vágyam egy kád forró víz volt, és az a krimi könyv, amit elkezdtem figyelemelterelőnek olvasni. Számoltam a lépcsőfokokat, tudtam, hogy pár perc és otthon vagyok; majd betettem a kulcsomat a zárba, és azzal a lendülettel bele is törtem. Olvass még a témában
„Nem bunkó vagyok, hanem azt hittem, hogy már lezártuk a vitát.” – Állandó félreértések a férfiak és nők között
Mi a legnagyobb ostobaság, amit a partnered mondott?
„Nélkülem lelki roncs” – Miért vágynak jobban a férfiak a szeretetre, mint a nők?
6 jel, hogy egy férj magányos a házasságában, de nem vallja be
Neee… Na jó, ez nem lehet igaz, biztosan álmodom, és egy perc múlva felébredek – nyugtattam magam, de akárhogy reménykedtem, nem csörrent meg az ébresztőórám. Bezzeg reggel nem kell neki kétszer mondanom!
Rögtön hívtam Kittit, a legjobb barátnőmet, és bár mindig nála van a telója, persze most van az a szökőévenkénti egyetlen alkalom, amikor nem vette fel. Aztán Bencét is kerestem (noha az utóbbi időben kissé eltávolodtunk egymástól), de ő meg ki volt kapcsolva. Átkopogtam a szomszédba, természetesen ők meg nem voltak otthon – vagy csak nekem nem akartak ajtót nyitni, mert a kopogás előtt még kiszűrődött a tévé hangja, aztán meg néma csend volt. Erre a gondolatra kicsit mérges is lettem, mert bár tény, hogy a paradicsompiros bőrömnek köszönhetően nem a legjobb formámat hoztam, de ennyire nem vagyok ijesztő! Úgyhogy helyben el is döntöttem, hogy legközelebb biztosan nem adok kölcsön nekik lisztet, mint legutóbb. Tudom, tudom, micsoda bosszú… Így hát már csak egyetlen személyt tudtam felhívni: Mátét. Pedig tényleg megfogadtam, hogy nem keresem! Az idegesség miatt viszont még csak nem is izgultam, amikor pedig felvette a telót, fél percben ledaráltam neki a szerencsétlenségemet. Fogalmam sincs, hogy azért ajánlotta fel, mert tényleg így szerette volna, vagy csak udvariasságból, de mondta, hogy nála aludhatok aznap. Ami azért is volt számomra érdekes, mert még sosem jártam nála. De tényleg. Már egy ideje a barátnőjének nevez, többször is átjött hozzám, de én a lakásában eddig egyszer sem fordultam meg – és ami a legkülönösebb, hogy eddig ez fel sem tűnt.
Persze egyből eszembe jutottak azok a filmek, ahol kiderül a másik félről, hogy őrült dolgokat gyűjt (például ijesztő porcelánbabákat), vagy van egy sötét, hangszigetelt pincéje… De Máté szerencsére nem egy horror történetből lépett elő, így semmi különös nem volt az otthonában. Szimpla legénylakás, ami talán egy picivel több takarítást igényelt volna, de sehol egy rémisztő kiegészítő – nagy mázli! Az estém nagy része azzal ment el, hogy sorra hívogattam a lakatosokat, mire találtam valakit, aki reggel 7 előtt odajön a lakáshoz, és megjavítja. Bele se mertem gondolni, hánykor kell emiatt felkelnem, de nem szívesen mentem volna be dolgozni ugyanabban a szerkóban egymás után két napon – és bár Máté felajánlotta a Batmanes pólóját, valószínűleg nem nézett volna ki túl jól az elegáns fekete szoknyámmal kombinálva.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
