Neee… Na jó, ez nem lehet igaz, biztosan álmodom, és egy perc múlva felébredek – nyugtattam magam, de akárhogy reménykedtem, nem csörrent meg az ébresztőórám. Bezzeg reggel nem kell neki kétszer mondanom!
Rögtön hívtam Kittit, a legjobb barátnőmet, és bár mindig nála van a telója, persze most van az a szökőévenkénti egyetlen alkalom, amikor nem vette fel. Aztán Bencét is kerestem (noha az utóbbi időben kissé eltávolodtunk egymástól), de ő meg ki volt kapcsolva. Átkopogtam a szomszédba, természetesen ők meg nem voltak otthon – vagy csak nekem nem akartak ajtót nyitni, mert a kopogás előtt még kiszűrődött a tévé hangja, aztán meg néma csend volt. Erre a gondolatra kicsit mérges is lettem, mert bár tény, hogy a paradicsompiros bőrömnek köszönhetően nem a legjobb formámat hoztam, de ennyire nem vagyok ijesztő! Úgyhogy helyben el is döntöttem, hogy legközelebb biztosan nem adok kölcsön nekik lisztet, mint legutóbb. Tudom, tudom, micsoda bosszú… Így hát már csak egyetlen személyt tudtam felhívni: Mátét. Pedig tényleg megfogadtam, hogy nem keresem! Az idegesség miatt viszont még csak nem is izgultam, amikor pedig felvette a telót, fél percben ledaráltam neki a szerencsétlenségemet. Fogalmam sincs, hogy azért ajánlotta fel, mert tényleg így szerette volna, vagy csak udvariasságból, de mondta, hogy nála aludhatok aznap. Ami azért is volt számomra érdekes, mert még sosem jártam nála. De tényleg. Már egy ideje a barátnőjének nevez, többször is átjött hozzám, de én a lakásában eddig egyszer sem fordultam meg – és ami a legkülönösebb, hogy eddig ez fel sem tűnt.
Persze egyből eszembe jutottak azok a filmek, ahol kiderül a másik félről, hogy őrült dolgokat gyűjt (például ijesztő porcelánbabákat), vagy van egy sötét, hangszigetelt pincéje… De Máté szerencsére nem egy horror történetből lépett elő, így semmi különös nem volt az otthonában. Szimpla legénylakás, ami talán egy picivel több takarítást igényelt volna, de sehol egy rémisztő kiegészítő – nagy mázli! Az estém nagy része azzal ment el, hogy sorra hívogattam a lakatosokat, mire találtam valakit, aki reggel 7 előtt odajön a lakáshoz, és megjavítja. Bele se mertem gondolni, hánykor kell emiatt felkelnem, de nem szívesen mentem volna be dolgozni ugyanabban a szerkóban egymás után két napon – és bár Máté felajánlotta a Batmanes pólóját, valószínűleg nem nézett volna ki túl jól az elegáns fekete szoknyámmal kombinálva. Olvass még a témában
A jó szeretkezés megmenti a házasságot – és ez tény
„Nagyon szépen fonok hajat” – 10 vallomás férfiaktól, amit a társadalom férfiatlannak tart
A 10 pontos szabályrendszer, amivel nem vonzok be többé mérgező férfiakat
„Cirógatás, egyedüllét, elismerés.” – 10 dolog, amire a férfiak vágynak, de nem mondják
A nagy döntés
Miután kissé fellélegeztem, hogy legalább ez a probléma hamar megoldódik, nagyobb figyelmet tudtam szentelni a másiknak. Máté ugyanis az igazat megvallva nem tűnt túlságosan boldognak a potyavendég miatt, és viszonylag hamar le is feküdt aludni, mondván, hogy én nyugodtan csináljak, amit szeretnék (tévézzek, vagy bármi), de ő nagyon fáradt. Szóval kb. az egész éjszakát ébren töltöttem, azon tanakodva, mi is lehetne a következő lépés. Valószínűleg senkit nem lep meg, de nem sokra jutottam. Reggel aztán korán leléptem, és letáboroztam a lakásom előtt, várva a szerelőre – aki 7 után hívott fel, hogy legkorábban délután 3-ra tud kijönni, mert halaszthatatlan dolga akadt. Remek! Nagyszerű! Addig meg majd üldögélek itt egyedül, és barkóbázom saját magammal – gondoltam már szinte nevetve, miután letettem a telefont, majd gyorsan betelefonáltam a munkahelyemre, hogy emiatt nem fogok tudni bemenni. A főnököm hangjából nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy nem örül a dolognak, amit nem is csodálok, mert ez már a második alkalom volt, hogy aznap szólok a kimaradásomról.
