A nagy döntés
Miután kissé fellélegeztem, hogy legalább ez a probléma hamar megoldódik, nagyobb figyelmet tudtam szentelni a másiknak. Máté ugyanis az igazat megvallva nem tűnt túlságosan boldognak a potyavendég miatt, és viszonylag hamar le is feküdt aludni, mondván, hogy én nyugodtan csináljak, amit szeretnék (tévézzek, vagy bármi), de ő nagyon fáradt. Szóval kb. az egész éjszakát ébren töltöttem, azon tanakodva, mi is lehetne a következő lépés. Valószínűleg senkit nem lep meg, de nem sokra jutottam. Reggel aztán korán leléptem, és letáboroztam a lakásom előtt, várva a szerelőre – aki 7 után hívott fel, hogy legkorábban délután 3-ra tud kijönni, mert halaszthatatlan dolga akadt. Remek! Nagyszerű! Addig meg majd üldögélek itt egyedül, és barkóbázom saját magammal – gondoltam már szinte nevetve, miután letettem a telefont, majd gyorsan betelefonáltam a munkahelyemre, hogy emiatt nem fogok tudni bemenni. A főnököm hangjából nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy nem örül a dolognak, amit nem is csodálok, mert ez már a második alkalom volt, hogy aznap szólok a kimaradásomról.
Aztán a telefonom lemerült. Ott ültem egyedül a lépcsőházban, kétnapos ruhában, telefon nélkül, ésmilliónyi stresszes gondolattal. Hirtelen hiányozni kezdett a korábbi életem; mennyivel egyszerűbb volt minden, amikor nem volt Máté, sem ez a nyomás a lelkemben. Oké, persze, akkor is voltak gondjaim, de a mostani helyzetemhez képest az egy szuper időszak volt. Milyen érdekes, hogy olykor az, amire vágyunk, nem is igazán az, amire szükségünk van. Azt hittem, ha majd megismerek valakit és beleszeretek, hirtelen az egész világ egyenesbe jön; de rá kellett jönnöm, hogy olykor az időzítés mindent elront.
A napom így hát azzal telt, hogy sétálgattam a parkban, és nagyjából azt vártam, hogy elteljen az idő. Végül megérkezett a lakatos, én pedig délután 4-kor bejuthattam a lakásba, és másfél órán át ki sem szálltam a kádból. De nem a krimit olvasgattam, ahogy eredetileg terveztem. Gondolkodtam, és döntést hoztam. Természetesen Máté azóta sem keresett, pedig egy „Na, sikerült bejutni?” üzenet számomra azért magától értetődő lett volna. Nem akartam magamat illúziókkal nyugtatni, és beérni azzal, hogy valaki életében csak egy aprócska részlet vagyok. Azt hiszem, mindenki máshogy vélekedik a kapcsolatokról: van, aki szerint idő kell ahhoz, hogy megszeressétek egymást, ami nem történik meg másfél hónap alatt. És van, aki szerint épp az első hónapokban vagytok oda egymásért a leginkább, és ez alapozza meg a későbbieket. Igazából mondhat bárki bármit, az egyetlen dolog, ami ilyenkor valójában számít, az, hogy te hogy érzed magad. És ha egy hónap után ilyen gondolatok forognak a fejedben, biztos, hogy jó kapcsolatban vagy? Olvass még a témában
Úgyhogy felkaptam a telefonomat, és hirtelen felindulásból írtam egy SMS-t Máténak arról, hogy össze kéne futnunk holnap. Így már biztosan nem gondolhatom meg magam abban, amire készülők…
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
