Családban marad
Amerikában voltam egy kedves, déli családnál egy teljes éven keresztül. Egy tanulási nehézségekkel küzdő, de aranyos kislányuk volt. Már hónapok óta dolgoztam náluk, mikor meglátogatott minket az anyuka édesapja, akinek vízszerelő cége volt. A céges furgonon láttam a nevét és ugyanaz volt a vezetékneve, mint a férjnek, tehát a vejének. Azt hittem, ez véletlen, mert nem mindennapi nevük volt, de mondták, hogy azért, mert unokatestvérek. Mármint a férj és a feleség…
A vallomás
Egyik este anyuka kicsit becsiccsentve jött haza – a férje üzleti úton volt külföldön – és sírva bevallotta, hogy szerelmes az egyik kollégájába. Még a szerelmes üzeneteiket is megmutatta a telefonjában!
Olvass még a témában
A sosem síró baba
Amikor Svájcban tanultam olykor vállaltam bébiszitterkedést is. Egy középkorú pár hívott párszor és mondták, hogy a babájuk az emeleten alszik, de csak akkor menjek be hozzá, ha hallom, hogy sír, egyébként ne zavarjam. A szülők mindig csak pár órára mentek el, mindig tele volt étellel a hűtő, mondták, hogy ehetek bármit és mindig nagyon jó borravalót adtak. Három-négy alkalommal voltam náluk és a baba sosem sírt, nem láttam, nem hallottam. Ma már egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem is volt gyerekük, de akkor miért hívtak oda?
A cikk folytatódik, lapozz!
