Korábban sokszor téma volt az ismerős anyukák körében az együttalvás. Többségüknek az okozott problémát, hogy nem aludt el nélkülük a gyermekük – és nem csak csecsemőkorban.
Nálunk ennek éppen az ellenkezője volt igaz, a kislányom egészen kiskorától kezdve, érezhetően egyedül szeretett aludni. Ennek nagyon örültem, mert egyébként hihetetlenül aktívan alszik, rengeteget forgolódik és fészkelődik, tényleg nem lehet összebújni vele éjjel. Ezért abban maradtunk, hogy ha rémálma van, vagy beteg, akkor mellette, egy matracon alszom, és ennél többet ilyenkor sem igényel.
Nagy ritkán, mikor a mamájánál alszik, akkor is meg szokta kérni a nagyszülőket, hogy hadd aludjon egyedül – nem mindennapos példa, tudom. Számos anyuka ismerősöm küzd azzal, hogy szeretne gyerektársaság nélkül pihenni, de vagy a csemete tiltakozása, vagy a lelkiismerete nem engedi, hogy erre sort kerítsen. Pedig azt hiszem, minden szülő tudja, mennyire fontos, hogy legalább néhány órát nyugodtan aludhassunk éjjelente… Vajon jogosak az aggodalmak, a félelmek? Tényleg törést okoz a gyerekeknek, ha nem alszunk együtt velük?
Az ágymegosztás megkönnyítheti a gyermeknevelést, de valószínűleg nem javítja a kötődést
A leggyakoribb érv az együttalvás mellett az, hogy előnyös lehet a kötődés kialakításában az anya és a gyermeke között, de a tanulmányok ezt nem igazán erősítették meg. Sokkal nagyobb előnynek bizonyult az, hogy így egyszerűbben elkerülhetőek a különféle egészségügyi kockázatok, mint amilyen pl. a fulladásból, félrenyelésből eredő halál.
Azonban egy új kutatás szerint az együttalvást alaposan túlmisztifikáltuk és bár kétségtelen, hogy nem minden esetben hátrányos megosztani az ágyat a babánkkal, senkinek sem kell rosszul éreznie magát, aki nem tesz eleget ennek a kritériumnak.
A Kenti Egyetem kutatói egyszerűen nem találtak összefüggést az együttalvás és az erősebb csecsemő-anya kötődés között. Az együttalvás nem befolyásolta sem rossz, sem jó irányba azt, hogy mennyire sikerül szoros kapcsolatot kialakítani a babával.
Sokan úgy gondolják, hogy az együttalvás szükséges a csecsemőkkel való biztonságos kötődés elősegítéséhez, kialakításához. Ezen a területen azonban egyelőre kevés kutatást végeztek és meglehetősen vegyes bizonyítékok állnak a rendelkezésre.
– mondta DR. aYTEN bILGIN, A kENT PSZICHOLÓGIAI ISKOLÁJÁNAK VEZETŐJE.
A kötődést nem feltétlenül erősíti, de attól még van praktikus oldala
A kutatók 178 csecsemőt és szüleik adatait elemezték. Minden családnak közvetlenül a születés után, majd 3, 6 és 18 hónappal később kellett kitöltenie egy kérdőívet. Az elemzések során semmilyen összefüggést nem találtak a kutatók arra vonatkozóan, hogy az első hat hónapban történő együttalvás bármilyen formában javította volna a csecsemő-anya kötődés vagy a csecsemő viselkedési mintáit.
Ugyanakkor a kutatócsapat talált egy érdekes párhuzamot: azok az anyák, akik az első fél évben együtt aludtak a babájukkal, némileg érzékenyebben reagáltak a gyermekek jelzéseire a későbbi követési pontokon. Az viszont nem egyértelmű, hogy ezek az anyák eleve jobban odafigyeltek-e a babájukra az első pillanattól kezdve, tehát természetükből adódóan törődőbbek, odaadóbbak voltak-e, vagy ez az előny valóban annak volt tulajdonítható, hogy az éjszakákat is együtt töltötték a gyermekükkel.
Akár jár ilyen jellegű előnyökkel, akár nem az együttalvás, a legtöbben arról számoltak be, hogy az ágy megosztása gyakorlati, kényelmi szempontból mindenképpen hasznos volt.
Egyszerűbb, gyorsabb az éjszakai szoptatás, a visszaalvás és altatás akkor, ha a csecsemő szó szerint kéznél van.
– magyarázta Dieter Wolke, a Warwicki Egyetem fejlődés lélektani professzora.