Nem is csoda – akkoriban még ritkaságszámba ment, ha valaki a korosztályomból tetováltatta magát. Sokan úgy gondolták, ez csak egy múló szeszély, amit később szégyen és megbánás követ majd.
Pedig számomra nem egy hirtelen jött ötlet volt. Nem egy divatos minta ragadt meg egy magazinból vagy egy barátnői ajánlásból. Már évek óta motoszkált bennem egy szó, ami pontosan kifejezte azt, amit gondolok az életről, a határaimról, a helyemről a világban. Tudtam: amint betöltöm a tizennyolcat, a gondolat végre testet ölt.
Egyetlen szó, mégis ezer mondat helyett beszél
A felirat egyszerű, mégis mély értelmet hordoz számomra. Nem csupán dísz, hanem olyan gondolat, ami azóta is elkísér, mint egy belső iránytű. Olykor halkan, máskor határozottan szólal meg bennem, és emlékeztet arra, ki vagyok és mi az igazán fontos az életben. Olvass még a témában
„Az a baj, hogy már nem voltak katonák, ott megnevelték volna őket!” – Sajnálom, de nem a sorkatonaság oldaná meg a generációm problémáit
Hihetetlen. Így kerülhetsz olyan tudatállapotba, hogy meggyógyítsd magad
Lusta diéták: 5 fogyókúrás tipp lustáknak és nagyon elfoglaltaknak
Amikor a szeretet a legnagyobb ajándék: Hogyan mondjuk el a családnak, hogy idén nem tudunk ajándékozni?
A tinta ugyan kissé halványodott az évek során, de a jelentése csak egyre hangsúlyosabb lett. Már nemcsak az eredeti érzést hordozza, hanem mindazt, amit azóta tanultam, megéltem és átalakítottam magamban.
