Nem hóbort volt, hanem döntés
A családtagjaim aggódtak amiatt, hogy túl jól látható helyre szeretnék tetováltatni. „Mi lesz, ha majd egy elegáns eseményen zavar?” – kérdezték. De engem ez soha nem tartott vissza. A csuklómra került, tudatosan és mindenféle takargatás szándéka nélkül. Egy olyan helyre, ahol minden nap észreveszem és ahol mások is könnyen megláthatják, ha szeretném. A részem lett, mint egy ékszer, amit nem cserélgetek hangulatomtól függően.
Már akkor is tudtam, hogy a technológia fejlődik, bármikor eltávolíthatom majd, ha akarom, mégsem éreztem erre soha késztetést. Ez a tetoválás számomra távolról sem egy múltbéli hiba, nem valami, amire nosztalgikusan gondolok vissza, mert a kamaszkorom része volt, hanem egyfajta belső megerősítés, amit nem akarok és nem is tudnék letagadni.
