Pedig már régen nem járok iskolába, nincs becsengetés, nincs bevásárlás anyával és a húgommal, nincs órarend. Mégis, augusztus közepe felé egyre gyakrabban érzem, hogy a gyomrom összeszorul, és egy kis hang a fejemben azt súgja: valaminek itt vége.
Nem vagyok ezzel egyedül – és talán te sem
Rákerestem erre az érzésre, hátha mások is ennyire mélyen éreznek egy időszakkal kapcsolatban. És kiderült, hogy tényleg nem csak én tapasztaltam ezt. Egy walesi terapeuta, Ginny Scully nevezte meg a jelenséget: ez bizony az őszi szorongás. Ő azt figyelte meg, hogy nagyon sok embernél már augusztus végén, szeptember elején megjelenik a szorongás, feszültség, mintha valami készülődne. Nem klinikai depresszió, nem hivatalos diagnózis – csak egy furcsa, nehezen megfogalmazható, mégis nagyon valóságos érzés.
És ha belegondolunk, logikus is: az ősz nemcsak új évszakot, hanem új rendszert hoz. Új időbeosztást, új feladatokat, visszatérést a pörgésbe. Olvass még a témában
„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
Bájosak, stílusosak és igazságosak: ezért szeretünk annyira a Mérlegek társaságában lenni
Ez akkor is megtörténik, ha nem változik látványosan semmi az életedben, a tested, az idegrendszered, a lelked valahogy emlékszik rá, hogy ez az időszak mindig is a valami végét és egy másik dolog kezdetét jelentette egyszerre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
