A jóslatok béklyója
A tapasztalataim óta máshogy nézek az asztrológiai előrejelzésekre – nem magára az asztrológiára, hanem arra, ahogyan használjuk. Sokan vágynak arra, hogy „megmondják nekik a tutit”, hogy vár-e rájuk jövőre esküvő, vagy éppen szakítás, esetleg egy új munkahely. Hogy „mennyire vigyázzanak” a párjukra, mert lehet, hogy jön valaki más. Hogy mikor nem szabad utazniuk, nehogy karambolozzanak.
Persze vannak asztrológusok, akik árnyaltan és jól fogalmaznak. Olyanok, akik nem megmondják, hanem megmutatják, milyen energiák hatnak ránk, mikor milyen hajlamaink erősödhetnek fel, és hogyan tudunk ezekkel együttműködni.
Az én asztrológusom is pont ilyen volt, nem ijesztgetett és a pozitív dolgokat sem nagyította fel a végletekig, de mégis úgy érzem most, hogy több előrejelzést nem szeretnénk készíttetni.
Olvass még a témában
Bármennyire spirituálisnak tartom magamat, bármennyire nyitott vagyok az asztrológiára is, elkezdtem a gondolkodásmódomat egy külső forgatókönyvhöz igazítani. És ez nem volt felszabadító – nekem inkább szorongással járt.
Lassan megint itt a szülinapom, de ebben a személyes évemben nem akarom előre tudni, mi vár rám. Inkább hagyom, hogy meglepjen az élet, és ha jön valami nehéz, megélem, ahogy és amikor jön. Mert most már azt érzem: az igazi erő nem abban van, hogy előre tudom, mi lesz – hanem abban, hogy bármi jön, szembe merek nézni vele.
