Az asszertív kommunikáció

Az asszertív kommunikáció

Címlap / Életmód / Egészség / Az asszertív kommunikáció

Te hogyan fejezed ki nemtetszésedet? Létezik egy olyan ideális kommunikációs stratégia, ami az agresszív és passzív kommunikáció között található, és mindegyikből csak a pozitív elemeket tartalmazza: ez az asszertív kommunikáció. Érdemes gyakorolni, ugyanis előnyünkre fog válni az üzleti és a magánéletben egyaránt.

Konkrét probléma megfogalmazása

Ha zavar valami egy másik emberrel kapcsolatban, akkor próbáljuk meg végiggondolni magunkban, hogy mi a konkrét gond. Ha például valaki a kollégáink közül mindig elöl hagyja a dolgait a konyhában, akkor ezt a problémát fogalmazzuk meg vele szemben.
Ne mondjuk például azt, hogy „Nagyon rendetlen vagy!”, inkább használjuk a tényeket: „Ma délelőtt elöl hagytad a dolgaidat a konyhában.” Igyekezzünk minél több konkrétumot mondani az általánosságok helyett. 

Hozzátoldások nélkül

Sajnos hajlamosak vagyunk néha arra, hogy egy feszültebb helyzetben a konkrét sérelmeinket eltúlozzuk, vagy olyat is hozzátoldjunk, amik már nem teljesen pontosak.
Ne mondjuk például azt, hogy „Te mindig elöl hagyod a cuccaidat!”, helyette mondjuk azt, ami történt: „Ma délelőtt elöl hagytad a dolgaidat a konyhában és nem tudtam leülni tőlük…”.
Ha hozzáadunk bármit is, például azt, hogy mindig ezt csinálja a másik, akkor a vita arról fog szólni, hogy nem igaz az állításunk, hiszen nem mindig hagyja elő. Ezeket a vakvágányokat érdemes megelőzni a pontos fogalmazással. 

Frázisok nélkül

Ha hatékonyan szeretnénk alkalmazni az asszertív kommunikáció elemeit, akkor nagyon fontos, hogy próbáljuk meg kerülni az általánosságok használatát.
Ha zavar bennünket, hogy nem tudunk nyugodtan ebédelni a konyhában lévő rendetlenség miatt, akkor ne olyan frázist mondjunk, mint például hogy „Egy konyhában rendnek kell lenni”, vagy „Milyen konyha az ilyen”. Sokkal inkább mondjuk azt, amit tényelegesen gondolunk: ha nem férünk el, akkor azt, ha pedig ez zavar minket, akkor azt is. 

Személyeskedés nélkül

Nagyon fontos, de tán az egyik legnehezebb elem is az, hogy az asszertív kommunikációban el kell kerülni a felesleges személyeskedést. Szigorúan kerüljük azokat a kifejezéseket, amik eltávolodnak a tényektől, és már csak a saját feltételezésünket sugallják.
Semmiképpen se tegyük például a mondandónkhoz, hogy „Nagyon sajnálom, hogy ezt nem tanultad meg gyerekkorodban” vagy hogy „Lehet, hogy otthon összepakoltak utánad”. Ezek könnyen sértőbbek lehetnek, mint az elöl hagyott edények okozta hanyagság, ezért lehetőleg ne használjuk őket.

Másik tisztelete

Ha megvan a konkrét probléma és ezt meg is mondjuk a másik félnek, akkor a végére tegyük oda, hogy mindez bennünk milyen érzéseket vált ki, vagyis hogy miért helytelenítjük a dolgot.
Vagyis mondjuk el az okát, hogy miért is kezdtünk bele ebbe a beszélgetésbe.
Például nem vezet sehova, ha azt mondjuk, hogy „Nem pakoltál össze, mert ilyen és ilyen vagy”, sokkal inkább elérjük célunkat, ha azt mondjuk „Nem pakoltál össze, és nekem kellett helyetted, így alig volt néhány percem normálisan enni”. Így a másik megérti igazi indokunkat és nem támadólag, inkább együttműködve válaszol. 

Természetes hangnem

Mivel az asszertív kommunikáció óriási előnye, hogy bár kifejezésre juttatja a véleményünket, de nem bántóan, sokkal inkább célirányosan teszi azt, ezért nem okoz feszültséget. Ugyanez érezhető kell legyen egy igazán asszertíven kommunikáló ember hangján is.
Ilyenkor hangszínünk maradjon nyugodt, természetes, ne beszéljünk se lassabban, se gyorsabban, mint egyébként. Fontos, hogy hangunk is azt sugallja, amit mondataink, vagyis ne legyünk a hangunkban se lekezelőek, se félősek. 

Magánélet

Az asszertív kommunikáció hatása a magánéletben is megmutatkozik. Ha sokáig hallgatunk valamiről, ami pedig zavar bennünket, akkor egyszer majd lényegesen feszültebben és bántóan mondjuk meg a másiknak. Ezt megelőzhetjük, ha időben és nyugodt hangvételben beszéljük meg a másikkal.
Persze nem célszerű az sem, ha minden apróságot minden alkalommal szóvá teszünk, ezért érdemes megvárni néhány alkalmat, hogy tényleg zavar e az adott cselekedet. Ha a válasz igen, akkor inkább mondjuk ki időben, mint hogy később megbántsuk azt, akit a legkevésbé szeretnénk.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást