Magyarországon először 1984-ben, Debrecenben nyílt lehetőség arra, hogy hozzátartozó is jelen lehessen a szülőszobán – ezt követően terjedt el országszerte a családcentrikus szülészeti gyakorlat, az úgynevezett „együttszülés”. Ma már olyannyira népszerű a gyermeket váró párok körében, hogy a születések közel 2/3-ánál jelen van a kispapa is.
Az, hogy a szülés során a nő a főszereplő, biológiailag meghatározott, nem választás kérdése. Az apai jelenlét, habár napjainkban egyáltalán nem meglepő, sajnos nem biztos, hogy feltétlenül őszinte döntés eredménye. Ez pedig hosszú távon – akár tudat alatt is – a nő-férfi kapcsolatra nézve káros hatással lehet. Fontos tehát, hogy mindenkét fél úgy élje meg ezt a néhány meghatározó, szélsőséges érzelmekkel tarkított (megterhelő, de magasztos) órát, hogy az valóban közös, jó élmény legyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy az apa mint kísérő is valóban akarja az együttszülést, és ismerje is annak várható körülményeit, ne pedig nyomás hatására, megfelelni vágyásból lépje át a szülőszoba küszöbét.
Nincsen általános elvárás az apás szülést illetően, minden párnak más a jó. A kommunikáció, mint minden kapcsolat alappillére, itt is sarkalatos pont: a kisbabát váró szülőpáros nyíltan beszélje meg érzéseit, igényeit a témával kapcsolatban, hogy végül igaz, közös döntésre juthassanak ebben a fontos kérdésben.
Íme néhány tipikus érv az apák szülőszobai szereplése mellett és ellen, hogy egy kis kapaszkodót adjunk a dilemmázó pároknak.
Pro
Jelenlétével támogatja a szülő nőt
Kutatásokkal támasztották alá, hogy a férfi a puszta jelenlétével, testközelségével, bátorító szavaival és szüntelen támogatásával érzelmi támaszt nyújt a szülő nő számára. Ennek pozitív hozadéka, hogy hozzájárul a szülés zavartalan lefolyásához, megrövidíti a vajúdás idejét, növeli az anya kooperációs készségét, ami szülés alatt fontos szempont.
Elősegíti az apaszerep kialakulását, növeli a családi összetartozás érzését
Egy férfi közvetlen biológiai kapcsolat hiányában nem tud sem lelkileg, sem pedig testileg úgy ráhangolódni a kis jövevényre, mint a várandós nő. Habár a 9 hónap alatt a baba és a pocak növekedésével, a magzatmozgások érezhetővé válásával a férfi is elkezdi realizálni az új családtag jövetelét, de a szülőszobai jelenléttel végérvényesen, lelkileg is bevonódik, amelysegít kialakítani, stabilizálni az újdonsült apaszerepet és felelősségérzetet. Mindemellett a hármas rendszer is megerősödik – az újszülött világra jöttével nem csak egy gyermek, hanem egy apa, egy anya, együttvéve pedig egy család is születik.
Kontra
A jövőbeli szexuális élet rovására mehet
A szülés nem éppen egy kellemes randevú – a férfiak olyan helyzetben láthatják ilyenkor a párjukat, amiben lehet, hogy nem kellene. Erős fájdalom, szenvedés, a gát sérülése, széklet, vizelet, vér, és különösképpen a nőiséget szimbolizáló testrészen kibújó baba. Utóbbiak miatt az apák csak a kismama fejénél álljanak, hogy ne rögzüljön bennük olyan kép, ami miatt többé nem tudnának párjukra kívánatos nőként tekinteni. Ha úgy gondolja egy pár, hogy a szülés látványa és élménye a férfi szemében óhatatlanul is taszítóvá tenné a női testet, érdemes átgondolni az apa szülésen való részvételét. Köztes megoldást jelenthet, ha csak a vajúdáson van jelen, a kitolási szakasznál pedig, ami már a „kellemesebb” és rövidebb része a szülésnek, nincs ott.
Nehezen feldolgozható élmények
A szülés az apák (és anyák) számára (is) pszichológiai értelemben krízishelyzet, amit olykor nem sikerül megfelelően kezelni: a férfiban negatív érzelmek alakulhatnak ki gyermekével szemben, ezzel egyidejűleg megromolhat a párkapcsolat is, szélsőséges esetben pedig súlyos pszichés zavar is felléphet. Ha a szülést követően nem sikerül megfelelően feldolgozni a szülőszobai eseményeket és továbblépni, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.