Nem akarok álszent lenni, imádom a kávét, és még ennél is jobban imádom, hogy ősszel és télen a legkülönlegesebb ízesítéseket is megkóstolhatom. Van ebben viszont valami veszélyes is, mert annyira magával tud ragadni egy-egy kávézó szezonális kínálata, hogy sokszor a havi költéseim jelentős részét pont ezek a kis kiruccanások teszik ki. Egy idő után eldöntöttem, hogy ebből vissza kell vennem, és közben elgondolkodtam azon, hogy anyáink idejében nem létezett pumpkin spice latte, mégis enélkül is tökéletesen értékelni tudták az őszt.
Amikor alaposabban belegondoltam, rájöttem, hogy nálam az ősz hangulata egyre inkább egy pohár kávéhoz kötődött. Amint megjelentek a kávézók szezonális táblái, azonnal éreztem a késztetést, hogy kipróbáljam az újdonságokat, mintha az évszak csak akkor válna igazán valóssá, ha megvan hozzá a megfelelő itóka is a kezemben.
Minél többször tettem ezt meg, annál inkább úgy éreztem, hogy már nem is annyira élvezem az őszt magát, inkább csak fogyasztom a köré épített termékeket. Volt olyan hetem, amikor szinte minden nap más kávézóba tértem be, csak hogy megkóstoljam az aznapi különlegességet, és utólag visszanézve alig emlékeztem arra, milyen is volt valójában az adott nap, csak arra, mit ittam belőle. Olvass még a témában
Rám írt a férje, én meg csak tépelődöm: a helyzet, amiből nőként csak vesztesen jöhetsz ki
3 rossz tulajdonság, amit el tudok nézni egy férfinek – és 3, amit nem
Hogyan ünnepled a saját sikereidet? Derítsd ki, mennyire tudsz örülni magadnak!
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
Ez a fajta felismerés volt az, ami igazán elgondolkodtatott, mert rájöttem, hogy az élményeim helyett egyre inkább a fogyasztásra emlékszem.
Anyáink idejében másképp köszöntött be az ősz
Ez volt az a pont, ahol elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon anyáink hogyan érezték meg az ősz beköszöntét, amikor még szó sem volt fahéjas, tökös szirupokról. Ők a levelek színéből, a levegő illatából, a korán sötétedő estékből ismerték fel, hogy változik az évszak. Nem kellett hozzá egy pohár, amin rajta a név és az évszaknak megfelelő minta, elég volt kinézni az ablakon, vagy kimenni sétálni egyet.
Emlékszem, ahogy anyám minden ősszel ugyanazt a régi kabátját vette elő, és ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy érezze, itt az idő lassítani egy kicsit. Nem volt szüksége semmilyen külső jelzésre ahhoz, hogy tudatosan megélje az évszakváltást, egyszerűen csak figyelt arra, ami körülötte történt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
