3 cél, amitől a boldogságot várod – de soha nem leszel tőle teljesen elégedett

Tény és való, ez egy olyan cél, ami az ember alapvető igénye, és az is igaz, hogy egy kiegyensúlyozott párkapcsolat szinte minden problémát könnyebben viselhetővé tesz. Ez különösen fájdalmas pont azok számára, akik már régóta egyedülállóak és abban bíznak, hogy boldogságuk egyetlen akadálya megszűnik, amint megtalálják az igazit. Ezzel az a probléma, hogy a világ egyik legveszélyesebb dolga valaki másnak a kezébe tenni a saját boldogságunkat, márpedig egy párkapcsolat esetében pontosan erről van szó. Persze, nem lehet úgy élni, hogy mi lesz, ha egyszer szakítotok, nyilván csak teljes odaadással érdemes folytatni a komoly kapcsolatokat.

Azonban sokkal nagyobb az esélye a csalódásnak akkor, ha nem vagy önmagad, mikor összejössz a szerelmeddel. Az, hogy támaszkodhatsz, számíthatsz rá, hogy minden problémád lekicsinyíti a jelenléte, fantasztikus dolog. Az is, hogy tudod, vele teljes az életed és a lelked, továbbá egyértelműnek tűnik számodra, hogy ha szakítanátok, nem lehetnél boldog. Természetes, hogy így érzel, vagy egyedülállóként így szeretnél érezni! De a keserű igazság az, hogy az igazi nagy Őt akkor találod meg, ha önmagaddal azonosulsz, egyensúlyba kerülsz. Nem a párkapcsolat ténye, megléte az, ami az igazi boldogságot okozza, hanem az, hogy megtalálod a másik feledet. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha először saját magadat, a saját különálló kis boldogságodat találod meg.

Alapvetően három csoportba sorolhatjuk az emberek boldogsághoz való hozzáállását: vannak, akiket a temérdek sem boldogít, vannak, akik mindenben meglátják a csodát, és akadnak olyanok, akik az arany középúton próbálnak egyensúlyozni. Bár azok sem lőnek mellé, akik végtelenül pozitívan állnak mindenhez, ők általában nem érnek el társadalmi szinten is kiemelkedő eredményeket, ami persze nem feltétlenül baj (sőt). Ők azok, akik örülnek annak, ami eleve megadatott, és inkább szellemi, lelki szinten próbálnak fejlődni, gyakran azzal, hogy több és több dologról mondanak le. Azok, akik próbálnak egyensúlyozni, alapvetően boldogok, nem várják azt, hogy könnyen rájuk talál a boldogság, bár azért nem vennék zokon ezt sem. Viszont ezek az emberek lesznek azok, akik mindent megtesznek a fejlődésért, az előbbre jutásért, és végtelenül kitartóan küzdenek a céljaikért. Nos, jó eséllyel ők lesznek azok, akik felülmúlhatatlan boldogságra lelnek, mert nincs nagyobb öröm, mint a jogos büszkeség.

A harmadik csoportot tehát azok alkotják, akik sem a kis- sem a nagydolgoktól nem lesznek elégedettek, mégpedig azért, mert nem küzdenek értük. Ami eleve megadatott számukra, azt magától értetődőnek veszik, tehát nem értékelik. Ami iránt pedig vágyakoznak, azért nem hajlandóak tenni, csupán várják, hogy a boldogság és velük együtt az eredmények is majd az ölükbe pottyannak. Nos, ez csak kivételesen ritkán történik meg. A tanulság tehát az, hogy nem érdemes arra alapoznod, hogy tettek nélkül is komoly testi-lelki fejlődésben lesz részed.