Sok dologhoz lehet hasonlítani a szorongást, szerintem leginkább egy börtön, amit az agyad neked talál ki (és teljesen testre is szab) azzal a céllal, hogy minél több időt tölts ebben az állapotban. Ez nem az a múló szorongás, amit mondjuk egy vizsga vagy prezentáció előtt érzel, és nem is nagy döntések előtt tapasztalsz. Ez az, ami 0-24-ben jelen van, este nem hagy elaludni, reggel pedig már gyomorgörccsel ébredsz. Igazából egy magamban tomboló vihar, amit a tágabb környezet észre sem vesz, a közeli viszont ismeri a tüneteit.
VIDEO Halak csillagjegyűként ezekre számíthatsz párkapcsolatban a többi csillagjegytől
És ez még csak a felszín, mert igazából még mindig sokan vannak, akiknek az a válaszuk, hogy szedjem össze magam, vagy hogy hülyeség, amitől éppen félek. Én is tudom, hogy irracionális a félelmem, és hidd el, nekem is eszembe jutott, hogy összeszedjem magam és a legújabb agyszüleményemmel nem kéne foglalkoznom. Leküzdeni viszont nehezebb ezeket az érzéseket és ezt csak az tudja, aki volt már hasonló helyzetben. Lehet, hogy pont te vagy az, úgyhogy ha másban nem is, legalább annyiban segíthetek, hogy érezd: nem vagy egyedül.
10 éve nekem például gondot okozott egyedül boltba menni. Leginkább a pénztárnál stresszeltem be, mert nem akartam feltartani a sort, ezért előre kikészítettem a pénzt és próbáltam minél gyorsabban bepakolni a szatyorba. Pedig egyébként nem kellett volna, hogy túlzottan érdekeljen az, ha fél perccel tovább tart a fizetés-bepakolás időszak.
Volt, hogy inkább percekig vártam a liftre, csak, hogy ne találkozzak senkivel a házból és ne kelljen vele beszélnem.
Olyan is előfordult, hogy lemondtam programokat, mert úgy éreztem, a szorongás miatt eltörpül minden pozitívum és nem tudnám jól érezni magam.
Aztán jöttek az egészségemmel kapcsolatos szorongások, amire mint sokaknál, nálam is alaposan ráerősített, amikor neten próbáltam diagnosztizálni magam. Mire elmentem orvoshoz, már a sírás kerülgetett, akkora volt bennem a feszültség. Volt, hogy remegő lábakkal ültem a kocsiban és semmilyen racionális érv nem tudott megnyugtatni. A szorongás mindenáron azt akarja, hogy higgyek neki és csak otthon vagyok biztonságban, ahol még többet szoronghatok még kisebb dolgok miatt. Kívülről persze ez nem mindig látszik, én viszont érzem, hogy elkezdek izzadni és menekülnék az adott helyzetből. Közben mosolygok, próbálok figyelni, de egyre hangosodnak a gondolataim.
Az eszem vs. az érzéseim
Tudom, hogy az esélye annak, hogy valami rossz történik, minimális. Azt is tudom, hogy túlgondolom, hogy irracionális félelmek uralkodnak el rajtam. De ez nem segít. Mert amikor szorongok, nem számokban gondolkodom, hanem érzésekben és az érzések mindig hangosabbak. Sokszor próbáltam megmagyarázni ezt másoknak, de a válasz gyakran ugyanaz volt: ne agyaljak annyit, túl sok szabadidőm van, gondoljak csak a jó dolgokra. Mintha ezt nem próbáltam volna már milliószor.
Nem azért szorongok, mert nem tudom, hogy túlzás, amitől tartok, hanem mert hiába tudom, az érzés mégis ott van. Ma viszont nem próbálom elhallgatni. Nem bagatellizálom el, és nem kérek bocsánatot érte. Kimondom (vagyis inkább leírom): szorongok. Néha érthetetlenül, néha indokolatlanul, néha pedig annyira intenzíven, hogy azt érzem, ez sosem lesz jobb. De azt is kimondom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. És ha te is ezt érzed, akkor már ketten vagyunk.
A szorongás egy félelmetes árnyék, ami sokszor követ, de nem kötelező rettegni tőle örökké. Nem kell hagynod, hogy ő határozza meg, ki vagy. És ha ma csak annyit teszek, hogy ezt leírom, akkor talán valami jóra is felhasználom a tapasztalataimat.
A gyógyulás nem egyszerű, de nem is lehetetlen
A terápia sokat segít a mai napig, illetve én nem úsztam meg a gyógyszereket sem, de ezek is segítettek abban, hogy normális életet tudjak élni és erőt merítsek a nehéz időszakokban. Ettől függetlenül még mindig vannak hullámvölgyek, amikor azt érzem, visszaléptem néhány lépést az addig megtett úton. Ez benne van a pakliban és benne is lesz mindig, már megbékéltem vele.
Az is előfordulhat, hogy időről időre újabb félelmekkel kell szembenézned, mert amikor mondjuk már tömegben jól érzed magad, akkor az egészségedre feszülsz majd rá. Ezért is fontos, hogy megtanulj olyan technikákat, amikkel kezelni tudod a szorongást és amikor jön a legközelebbi hullám, már gyakorlottabban tudj átlendülni a nehéz helyzetekben.
Megtanultam, hogy mindig kell valami plusz, ami segít a hétköznapokban és ezt nem lehet elbliccelni – bár tény, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen nincs már kapacitásom rájuk. Ettől függetlenül neked is azt tanácsolom, hogy ha még nem tetted, akkor kérj segítséget, mert másképp csak rosszabb lesz a helyzet és minél régebb óta fennáll a probléma, annál tovább tart a gyógyulás folyamata is.
A tavaszi szorongás létező jelenség – a pszichológusom szerint is
