A biznisz
Már negyedikes koromban szép summát kerestem azzal, hogy az iskolában puskákat árultam. Pici papírokra kiírtam az anyagot gyöngybetűkkel – így közben meg is tanultam az anyagot – és eladtam őket az osztálytársaimnak, akik aztán saját felelősségükre puskázhattak belőle. Nagyon büszke voltam a bizniszemre, de amikor két év múlva nyugdíjba ment az osztályfőnök, bevallottam neki. Ő mosolyogva annyit mondott, hogy végig tudott róla, de nem akarta letörni a „vállalkozókedvem.”
Alvóidő
Amikor én 12 éves voltam, a testvéreim pedig 8 és 10, meggyőztük a szüleinket, hogy nekünk már nem kell bébiszitter, amikor ők este elmennek valahova. Beleegyeztek, azzal a feltétellel, hogy este 10-kor már ágyban leszünk. Péntek esténként elmentek és mi természetesen fent voltunk éjfélig vagy még tovább, csak akkor pakoltunk el gyorsan és ugrottunk ágyba, amikor hallottuk, hogy nyílik a kapu és beállnak a kocsival. 35 éves voltam, amikor megtudtam, hogy végig tudták, hogy fent vagyunk, pont ezért szöszmötöltek még sokáig a garázsban, hogy legyen időnk eltüntetni a nyomokat és ágyba bújni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
