Bizonyára mi magunk is kerültünk már olyan helyzetbe, amikor valakivel beszélgettünk – legyen az akár szomszéd, akár kolléga, akár egy üzleti partner -, és bárhogy is csevegtünk, valami nem stimmelt. Mondott valamit az adott személy, de közben a teste teljesen mást sugallt, és a mondanivaló, valamint a test jelei egyáltalán nem voltak összhangban egymással. Ilyenkor mit is teszünk? Hát persze, hogy a testnek hiszünk, szavakkal hazudni, szépíteni, mismásolni sokkal könnyebb, mint a testtel. (x)
Sokan megfeledkeznek róla, de a testbeszéd mindenkinek nagyon fontos kommunikációs elem, így ha állásinterjúra készülünk, nem árt egy picit elmélyedni a témában. Mai cikkünkben a főbb pontokat vesszük górcső alá.
Túl a külsőn…
Talán mondani sem kell, de ha meglátunk egy klassz hirdetést a pecsallas álláshiredetési portálján, és elküldjük a jelentkezésünket, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy behívjanak egy állásinterjúra.
Minden álláskeresési tanács arra tér ki, hogy időben jelenjünk meg, ne legyünk slamposak, sem pedig kihívóak; készítenek minket arra mit kérdezzünk, mit válaszoljunk. Ugyanakkor kevés szó esik a metakommunikációról, vagyis a kommunikáció nonverbális részéről, azaz arról, hogy miközben beszélünk, mit is sugall rólunk a testünk.
Négy dolog, amire mindenképpen figyeljünk!
A teljesség igénye nélkül álljon itt a négy legalapvetőbb tanács!
- Ne matassunk! Bármennyire is izgulunk törekedjünk arra, hogy a kezünket is kontroll alatt tartsuk! Ha például tornyot formázunk az ujjbegyeinkkel, és úgy beszélünk, nemcsak lefoglaljuk a végtagunkat, de még bizalmat is ébresztünk.
- Tükrözzünk! Figyeljük meg beszélgetőpartnerünk mozdulatait, hangerejét, beszédtempóját, és finoman – semmiképpen sem tolakodóan – tükrözzük, azaz utánozzuk, ezzel ugyanis számára kellemes helyzetet idézünk elő.
- Csak nyíltan és egyenesen! Az előre álló lábak, az egyenes testtartás, a partnerünkkel szemben való elhelyezkedés arról beszél, hogy ott vagyunk a pillanatban, a teljes figyelmünket élvezi, nem készülünk sehova.
- Kerüljük a védekezőállást! Szintén önkéntelen mozdulat, a sérülékenységünket próbálja elfedni a mellkas előtt összefont kar. Nem sugároz bizalmat, sokkal inkább vált ki ellenséges reakciókat.
Figyeljük meg magunkat!
Ezek a fentebb említett mozdulatok persze nem mennek parancsszóra, sokszor mi magunk sem vagyunk tudatában annak, hogy milyen jeleket is küldünk a külvilág felé a testünk révén. Éppen ezért fontos, hogy szánjuk erre időt, nem csupán a közelgő állásinterjú kedvéért.
Készítsünk videófelvételt, kérdezzük meg legfőbb bizalmasainkat, hogy ők hogy látnak minket, elemezzük magunkat tudatosan! Ha ezeket megtesszük egészen biztosan sokkal rutinosabbak leszünk egy állásinterjún, és hitelesebben fogjuk tudni képviselni elveinket, értékeinket, vagyis önmagunkat.