Újrakezdődik az élet
Bár egyszerre volt nagyon nehéz és felemelően csodálatos a mögöttünk lévő három-négy év, jó érzés újra visszacsöppenni a nagybetűs életbe. Sokáig nem ültem „tétlenül”, mert amikor a kislányom egyéves lett, ismét dolgozni kezdtem – a teendőket az alvásidőbe zsúfoltam. Nekem hatalmas váltás volt az a kötött élet, amit egy csecsemő hozott, mert szabadúszó újságíróként mindig is magam osztottam be a napomat. Most, hogy ősztől indul az óvoda és érzem, hogy végre mindenre lesz megint időm, nagyon jó érzés fog el. Persze egyúttal félek is, milyen lesz minden nap órákat távol lenni egymástól, de kicsit mégis várom, hiszen új, számomra kicsit nyugalmasabb időszak kezdődik az életünkben.
Mindezt annak fényében látom, hogy most töltöm be a harmincat, és már van egy óvodáskorú gyermekem – a korombeliek többsége még attól is távol áll, hogy komoly kapcsolata legyen, nemhogy családot alapítson. Ez több szempontból szomorú, hiszen sokukról tudom, hogy nem így tervezték az életüket. Én viszont többet is elkönyvelhetek, mint amennyit valaha gondoltam.
Tény, hogy nagyon kemény tíz év van mögöttünk, az utolsó három-négy évben pedig erőn felül teljesítettünk, de ez az élethelyzet kicsit mégis olyan, mintha célba értünk volna: az otthonunk kész, a családunk teljes, a munkánkat szeretjük.
Lassan kezdődhetnek a nyugalmas és szabadabb hétköznapok, amikben sokkal többet megengedhetünk magunknak – egy kisgyermekkel, felcseperedő gyermekkel már sok szempontból jóval egyszerűbb kimozdulni, programot csinálni. Több, harmincas, negyvenes évei végén szülővé vált ismerőstől hallom, hogy nincs kedvük részt venni a különféle gyerekeknek szánt eseményeken, vagy alig várják, hogy a kicsik lelépjenek a barátokkal játszani – én ezt talán koromból adódóan sem érzem fáradtságnak. Valószínűleg személyiségfüggő is, de gond nélkül fekszem vele egy mező közepén, beállok dagonyázni a sárba és nem érzem fárasztónak vagy kínosnak, ha együtt csúszunk le a csúszdán. Olvass még a témában
Van kedvem és energiám ahhoz, hogy ezeket az élményeket mind együtt éljük át – néhány évvel később már lehet, hogy nem így érezném.
A későbbiek során pedig alighanem imádni fogom, hogy nincs őrült nagy korkülönbség köztünk, és nem hatvanévesen kell a középiskolai ballagására mennem. Amivel persze bizonyos élethelyzetekben nincs probléma, de én örülök, hogy van esélyem arra: egyszer még nagymama legyek.
Képek forrása: hplovecraft.mail.ru/Depositphotos.com, hplovecraft.mail.ru/Depositphotos.com
Következő cikkünkAz 5+1 legnagyobb mítosz az alvásrólMindannyian szeretnénk jókat aludni, és a legtöbben már azzal is tisztában vagyunk, mennyire fontos az, hogy kipihenjük magunkat egy hosszú nap végén. Az alvásnak milliónyi pozitív hozadéka van – nélküle az agyad nem tud megfelelően újratöltődni, a bőröd fakó és problémás lesz, az idegrendszered pattanásig feszül, ráadásul a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
