Visszatekintés
Egyik legfontosabb előnye a naplóírásnak az, hogy a leírtakat később visszaolvashatjuk, és ezzel felidézhetünk érzéseket, hangulatokat.
Könnyen lehet, hogy visszatekintve már rengeteg dologról egész máshogy gondolkozunk, mint akkor, amikor leírtuk, de épp emiatt vonhatunk le számtalan következtetést abból, hogy újraolvassuk a régi bejegyzéseket.
Tanulságok
A naplóírás tanulsága szintén számtalan lehet. Egyik legjellemzőbb az, hogy a naplónkat olvasva újra feleleveníthetünk érzéseket, amelyek azóta megváltoztak, és visszatekintve akár olyan összefüggésekre is rájöhetünk, amelyek akkor még nem voltak világosak előttünk.
Tipikus példa erre a kezdőd kapcsolatról leírtak összehasonlítása a jelennel: saját sorainkat olvasva rájöhetünk, hogy bizony már az elején volt intő jel, csak mi nem figyeltünk ezekre.
Különleges emlék a múltról
A napló egyben a múltunk egy darabját tartalmazza, ráadásul nem olyan, mint egy fénykép, hanem ezerszer többet mond annál. Mivel általában a fontosnak tűnő eseményeket, érzéseket írjuk meg a naplónkban, ezért biztosak lehetünk abban, hogy a sorokból átható derű vagy szomorúság őszinte érzés, nem csak a kamerának szólt egy pillanatra.
Elveszített szeretteinket is felidézhetjük így, és saját soraink hatására könnyebben frissíthetjük fel az emléküket, vagy akár a közös élményeket.
Feszültség
A napló azonban nem csak a szép vagy fájó emlékek tárháza, hanem emellett egyben arra is alkalmas, hogy naplóírás közben levezessük a feszültséget, így oldjuk a bennünk lévő stresszt és javítsunk a hangulatunkon.
Azzal ugyanis, hogy egy minket bántó dolgot leírunk, azzal olyan hatást érünk el, mintha kimondtuk, sőt mintha kikiabáltuk volna magunkból a csalódottságunkat és dühünket. Stresszoldásra gyakran ajánlják terapeuták is azt, hogy egyszerűen csak írjuk le azt, amit érzünk.
Memória helyett
Olyan kevés részére emlékszünk az emlékeinknek, hogy igazán kár lenne kihagyni egy olyan lehetőséget, amikor a saját szavaink idézik meg számunkra a már rég elfelejtett élményeket, emlékeket.
A napló hűen őrzi ezeket, megváltoztathatatlan, és megbízható. Nincs ugyanis lehetőségünk máshogy emlékezni vagy akár elfelejteni dolgokat, amelyek megtörténtek velünk, és amelyek bármerre is befolyásolták később életünk alakulását.
Racionalitás
Azzal, hogy leírjuk a gondolatainkat, ösztönösen egy kicsit ésszerűsítjük is azokat. Hasonló jelenség ez, mint amikor egy olyan dolgot mondunk ki, ami már régóta bántott bennünket, de miután kimondtuk, már nem tűnik olyan nagy horderejűnek.
A szavak hatására ugyanis ésszerűsödik a haragunk is, így könnyen rájöhetünk, ha egy-egy problémát mi magunk tupíroztunk fel túlságosan. Az eredmény itt is ugyanaz: a stressz lényegesen csökken, és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Önismeret
A napló újra olvasása kicsit olyan, mintha egy könyörtelenül őszinte, kicsit sarkító tükröt tartanának elénk. Saját magunkat olvasva ugyanis meglátjuk hibáinkat, gyengeségeinket, és ha mindez jó pillanatban történik, akkor talán elég is lesz ahhoz, hogy változtassunk ezeken.
Tipikus példa erre az, hogy szembesülünk azzal, hogy 10-20 éve is fogyókúráztunk, de nem tudtuk megállni a nassolást, vagy bármi hasonló emlék.
Pro és kontra
A naplóírás mellett tehát számtalan érv szól: segít megismerni saját magunkat, rávilágít a problémáinkra, segít a feszültség levezetésében, kiegyensúlyozottá tesz, és jobban idézi fel az emlékeket, mint bármi más. Ezen túl pedig gyakran nagyon vicces is visszaolvasni a régi bejegyzéseket, így a napló sokszor igazán kiváló szórakozás is egyben!
És hogy mi szól ellene? A ráfordítandó időn kívül gyakorlatilag semmi. Azt pedig a fentiek alapján el kell ismernünk, hogy ha egy kis időt is szánunk rendszeresen a naplóírásra, akkor azzal valójában nem is a naplóra, sokkal inkább magunkra szánunk minőségi időt.