Az utolsó szakításom kamaszkorom végén volt, és akkoriban még messze nem úgy tekintettem a párkapcsolatokra, mint most. Arra azonban pontosan emlékszem, hogy ez az elválás nem derült égből villámcsapásként érkezett, hanem számos jel megelőzte – amikkel persze próbáltam nem foglalkozni. Egy idő után viszont muszáj volt szembenéznem azzal, hogy már semmi sem a régi, sőt, teljesen semleges lett számomra az, hogy van valakim. Ennek a tapasztalatnak köszönhetően most már tudom, milyen intő jelek figyelmeztetnek arra, ha már nem a régiek az érzéseink, és a húzás-halasztás helyett ideje átgondolnunk a párkapcsolatunkat.
Elkezded észrevenni a hibákat
Biztos neked is van olyan exbarátod, akivel kapcsolatban utólagosan egyszerűen nem érted, hogyan kelthette fel az érdeklődésedet. Azt pedig főleg nem tudod, hogyan lehettél belé őrülten szerelmes… Nos, erről szinte mindannyian beszámolhatunk, és az ok minden bizonnyal a kémiában és abban a bizonyos rózsaszín ködben keresendő. Nincs mese, akkor és ott ő kellett neked: abban az élethelyzetben, életkorban és felfogásban az exbarátod megtestesítette számodra az ideált.
Lehet, hogy ez az egész nem tartott túl sokáig, és idővel 180 fokot fordult a hozzáállásod. Így aztán visszagondolva jogosan teheted fel magadnak a kérdést: vajon mi is tetszett rajta egykoron? Az érzéseid egyértelmű hanyatlására utal az, ha ez az idő már a párkapcsolatodban eljön.
Ennek első jele ugyanis az, ha már nem találod minden porcikáját, tulajdonságát vonzónak, hanem bizony elkezded felfedezni a hibáit.
Ez persze még nem a vég, idővel óhatatlanul elkezdjük reálisabban látni a partnerünket. Ellenben, ha egyre erősödnek a negatív érzések, és már a jó dolgok fölé kerekednek, akkor egyértelmű, hogy elindult benned egy erőteljes változás.
Másokkal fantáziálsz
Amikor fülig szerelmes vagy valakibe, a legkevésbé sem foglalkoztatnak mások. A világ legjóképűbb, legszívdöglesztőbb férfija is bekopogtathatna hozzád, észre sem vennéd, ha flörtölni próbálna veled. Nos, idővel óhatatlan lesz, hogy ne teljes figyelmeddel a szerelmed felé fordulj, de emiatt nem kell azonnal szakítanotok. Egészen más, ha viszonzol egy mosolygást, vagy beszédbe elegyedsz valakivel, aki szimpatikus, mintha ennél ténylegesen tovább is lépnél. Az mindenesetre biztos, hogy az intenzív érzelmek enyhülését mutatja, ha ismét felfedezed, hogy mások is vannak a környezetedben, akik adott esetben potenciális jelöltek is lehetnének. Bár ez ijesztő lehet, a valódi probléma mégsem itt kezdődik.
Akkor szokott bekövetkezni a tényleges eltávolodás (esetleg a félrelépés és a szakítás), ha egy-egy ilyen férfit egyre közelebb engedsz magadhoz. Ez egy meglévő, komoly kapcsolat mellett többnyire hetekben, hónapokban, vagy akár években mérhető. Ekkor nem csak az egymás felé közeledésnek kell szép fokozatosan kialakulnia, hanem a megfelelő alkalomnak is el kell jönnie, amikor átléphetitek azt a bizonyos határt, amit egy boldog kapcsolatban nem lenne szabad.
Nem akarsz a jövődre gondolni
Ha szerelmes vagy, akkor óhatatlanul tervezgetsz: esküvőt, lakásfelújítást, gyerekeket, vagy akár csak egy romantikus nyaralást. Amikor az érzelmeid lanyhulnak, akkor azt veszed észre, hogy alábbhagynak a tervezgetések is, és nem is szívesen gondolsz a jövődre.
Ennek oka az, hogy félsz szembenézni a legbelül már eldöntött ténnyel: ti nem együtt fogjátok leélni az életeteket.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nem szereted őt, de arra egyértelműen rámutat, hogy semmiképpen sem intenzívek az érzéseitek egymást iránt. Magától értetődőnek veszed a jelenlétét, ezért aztán nem is hoz különösebben lázba, ha végre találkoztok – ahogy az sem zavar, ha egy ideig kerülitek egymás társaságát. Az viszont a komfortzónád elhagyását jelentené, ha ezekkel az érzelmekkel szembenéznél, ezért mindezt úgy jegeled, hogy pusztán nem gondolsz a jövőre. Ezzel csak az a gond, hogy hosszú távon nem fog kamatozni a hozzáállásod, és amikor mindezt belátod, akkor tényleg el is jön majd a szakítás ideje.
Kép forrása: hplovecraft.mail.ru/Depositphotos.com