A budapesti II. János Pál pápa tér parkja mostanság tele van hetek óta pokrócon alvó kisgyerekes afgán családokkal és a katonaság elől menekülő fiatal afgán fiúkkal.
A végcél sokak számára Nyugat-Európa, gyakran Németország, ahol emberhez méltó életet remélnek.
Riportunkban afgán menekültekkel beszélgettünk. Olvass még a témában
Talán tíz év múlva visszatérek – Hekmat (22)
Akkor döntöttem el, hogy eljövök, amikor a szemem előtt vágták el a nagybátyám torkát a tálibok. Ha láttad volna, amit én, te is menekülnél. A fiúkat egyszerűen elviszik katonának, nem kérdezik, hogy akarsz-e menni.
Négy napon át éjjel-nappal gyalogoltam a magyar határig. Afganisztán a szerelmem, a mindenem. Talán tíz év múlva – ha már lesz állampolgárságom egy nyugati országban – visszatérek látogatóba.
Szerettem tanulni, otthon közgazdaságtudományi egyetemre jártam, és Németországban is folytatni szeretném az egyetemet, hogy közgazdász lehessek.
Szép város ez a Budapest, jó itt lenni, nem bánt senki. Szerencsések, akik ide születtek. Csak az a baj, hogy egy kicsit leépülök szellemileg ebben a várakozásban. Napok óta csak rajzolgatok, és várom, hogy indulhassak tovább Németországba. A nagyobbik bátyám már Franciaországban van, talán ő tud nekem egy kis pénzt küldeni az úthoz.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
