Tanulni akarok, nem embert ölni! – Ismael (19)
Két barátommal indultam el Afganisztánból, hónapokat gyalogoltunk, mire idáig értünk. A szüleim már idősek, nem mertek nekivágni a nagy útnak, de biztattak, hogy menjek csak, én még fiatal vagyok és erős, kibírom. Afganisztánban most nem sokat jelent egy ember élete, hol a tálibok, hol a daishok jöttek, hogy elvigyenek katonának. Úgy kellett bujkálnom előlük az erdőben, mert ha megtaláltak volna, akkor nincs menekvés. Én még tanulni akarok, nem embereket ölni!
Nem bánom, hogy nincs most ágyam, meg fedél a fejem fölött, jó itt a parkban egy pokrócon is, mert végre senkitől sem kell félnem. Ha itt kapnék munkát, akkor Magyarországon is szívesen maradnék, de mindenki azt mondja, Németországba kell menni, mert ott segítenek új életet kezdeni. Remélem, hogy majd egyetemre is járhatok ott.
Szerző: Oross Veronika
Fotók: Winkler Janka Olvass még a témában
Külföldiek meglepő élményei Magyarországon: „Nem hittem el, hogy mákot adnak a gyereknek”
Ha ez a standup, én nem tudok nevetni
Mit tud a Minden történetnek két oldala van, a Netflix idei eddigi legnézettebb, 104 milliószor megtekintett sorozata?
Okosabb vagy, mint egy meteorológus? Teszteld a tudásodat!
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
