Újévkor könnyű elhinni, hogy most tényleg minden más lesz, mintha egy láthatatlan határvonal mögött hagyhatnánk mindazt, ami nem működött, és tiszta lappal indulhatnánk tovább. A gond csak az, hogy a fogadalmak többsége nem a valódi változásról szól, hanem egy pillanatnyi optimizmusról, ami gyorsabban elpárolog, mint gondolnánk.
Miért ragaszkodunk mégis az újévi fogadalmakhoz?
Bármikor dönthetnénk úgy, hogy változtatunk, mégis a januárhoz kötjük ezt az elhatározást. Ennek pszichológiai oka van: az évfordulók természetes mérföldkövek, amelyek önreflexióra, számvetésre késztetnek. Az újév kollektív élmény, ami során egyszerre nézünk vissza és előre, így könnyű belecsúszni a „most vagy soha” érzésébe. Ez a közös lendület akkor is reményt ad, ha a tapasztalataink esetleg mást mutatnak, ha tudjuk, hogy korábban nem sikerült, mégis újra és újra próbálkozunk, mert az álmok ígérete erősebb, mint a józan kétely…

