Testvérek nélkül magányos a gyerekkor?
A legnagyobb jóindulattal
A fiam nyolcéves és azért lett egyke, mert nem lehetett több gyerekem. Két éve kiköltöztünk az agglomerációba, mert a panel helyett egy jobb gyerekkort akartunk adni neki: kerttel, saját homokozóval, csúszdával, madárcsicsergéssel. Nagyon megviselte a költözés, sajnálta a „telepi barátait”, akikkel minden nap lent bandázott suli után. Megnyugtattam, hogy itt is hamar talál majd barátokat, de ez nem így lett. Itt, a kertvárosban még egy játszótér sincs, ahol barátkozhatna. Nincs suli utáni bandázás, mert minden gyerekért kocsival jönnek a szülei és viszik is haza. Megszakad a szívem, amikor látom, hogy a fiam egyedül játszik a kertben, olyan kis magányosnak tűnik.