De miért buknak el rendszerint a fogadalmak?
Nem minden változásra állunk készen
Gyakori félreértés, hogy az elhatározás egyenlő a cselekvéssel, pedig a változásnak vannak olyan jól elkülöníthető szakaszai, amelyeket nem lehet átugrani. Van, amikor még csak sejted, hogy valami nem működik, máskor már gondolkozol a változtatás lehetőségén, de még nem tudod, mit is léphetnél… Ha ilyenkor hirtelen fogadalmat teszel, az inkább vágyálom, mint reális terv. A tartós változáshoz idő kell, felkészülés és bármennyire furcsán hangzik, belső engedély arra, hogy valóban másképp csináld. Amennyiben ez hiányzik, a kudarc szinte borítékolható.
Tipp: Ha még csak gondolkodsz a változáson, adj magadnak időt kérdezni, informálódni, figyelni, ha viszont már lépnél, akkor fontos, hogy ne az egész életedet akard újratervezni, csak azt az egy pontot, ahol most a legnagyobb a feszültség! A tudatosság ebben a fázisban sokkal többet ér, mint bármilyen látványos elhatározás.
A túl nagy célok csapdája
Az egyik leggyakoribb ok, amiért a fogadalmak elbuknak, az, hogy túl nagyot akarunk egyszerre fordítani az életünk kerekén. Nem egyszerűen változtatni szeretnénk, hanem gyökeresen átalakítani mindent. Persze, senkit sem szeretnék lebeszélni arról, hogy merjen nagyot álmodni sőt, ez kifejezetten inspiráló és előremutató lenni, egy ideig még motiváló is, de az idegrendszerünk egyszerűen nem erre van hangolva. A drasztikus változás általában tartós kényelmetlenséggel, diszkomforttal jár, amit hosszú távon kevesen tudnak elviselni. Amikor egy cél túl távoli, az agyunk nem jut sikerélményhez, így hamar elveszíti az érdeklődését. Ilyenkor nem a kitartás hiányzik – a gond az, hogy a cél eleve rosszul volt felépítve. Olvass még a témában
Tipp: Érdemes a célodat nem a „majd egyszer” típusú álomként kezelned. Számít, hova akarsz eljutni, de a jelenben fontosabb, hogy mit tudsz érte holnap vagy a jövő héten megtenni. Minél kisebb és konkrétabb egy lépés, annál nagyobb az esélye, hogy valóban megtörténik a változtatás!
A „kellene” nem elég erős motiváció
Sokan azért tesznek fogadalmat, mert úgy érzik, „illene” vagy éppen „kellene” változtatniuk. Egészségesebbnek lenni, többet mozogni, kevesebbet halogatni – ezek mind jól csengő mondatok, de önmagukban üresek. A valódi kérdés nem az, hogy mit kellene tenned, hanem az, hogy miért akarod ezek a változásokat? Amíg egy cél mögött nincs személyes jelentés, addig minden erőfeszítés puszta kötelesség marad – márpedig ki akar a szürke hétköznapokon, munka után még extra kötelességekkel foglalkozni? Ráadásul, ha a változás (aktuálisan!) fájdalmasabbnak, fárasztóbbnak tűnik, mint a jelenlegi helyzet, az agyad egyszerűen visszaránt a megszokott mintákhoz és a jól bevált kényelemhez.
Tipp: A „kellene” helyett próbáld megfogalmazni magadnak azt, ami személyesen neked fontos! Nem azért szeretnél változtatni, mert így helyes, hanem mert valamit nyerni szeretnél vele: több nyugalmat, több energiát, több önbizalmat? Amikor ezt kimondod, a cél már nem külső elvárás lesz, hanem belső döntés, és ez a kulcs!
A változás akkor marad, ha szokássá válik
A valódi átalakulás nem januárban történik, hanem a hétköznapokban. Nem egy nagy döntés formájában, hanem sok apró ismétlésen keresztül. Az új szokások nem attól alakulnak ki, hogy egyszer mindent beleadsz, hanem attól, hogy újra és újra visszatérsz hozzájuk. Amikor pedig a változás végre beépül a mindennapjaidba, már nem igényel folyamatos akaraterőt sőt, extra figyelmet sem. Épp ezért működik jobban az, ha nem egyetlen nagy fogadalomban gondolkodsz, hanem egy finoman felépített folyamatban!
Érdemes a változást nem projektként, hanem rendszerként szemlélned: ha valami túl sok figyelmet, akaraterőt és fegyelmet igényel, az hosszú távon nem fenntartható. Keress olyan formát, ami beleillik a meglévő életedbe, nem pedig gyökerestől felforgatja azt!