– Kataklizmatikus trauma esetén pár másodpercre módosult tudatállapotba kerülünk, kiesünk az időből, az akkor történő események nem tudatosulnak. Gyakran előfordul, hogy később sem lehet összerakni a történtek részleteit, nem emlékszünk rá. Ez egy életvédelmi reflex, lesüllyed az emlék a tudat mélyére – teszi hozzá Bagdy Emőke.
– A tudatalatti számára a szakítás, a válás, a gyász ugyanúgy végzetes veszteség. Az élet egyik természetes velejárója – mondja a szakértő. Valamit el kell veszítenünk annak érdekében, hogy tovább fejlődhessünk.
Hét-nyolc hónapos korban a baba rádöbben, hogy ő és az édesanyja két külön test, ilyenkor átéli, milyen elveszíteni a tökéletes biztonságot. Közösségbe (óvodába, bölcsődébe) kerülve a kisgyermek rádöbben, hogy elveszítette édesanyja folyton ölelő karjait, egy új, szabályokkal teli környezetbe kerül. Ezt is meg kell tapasztalnia, a továbbfejlődése érdekében. Az iskola küszöbét átlépve a gyermek rájön, hogy elveszítette az egész napos játék élményét, ezen is túl kell esnie. Kamaszkorban elveszíti a gyermeki létet, kiszabadul, eltávolodik, hogy majd fiatal felnőttként visszakötődhessen. Olvass még a témában
Innen fogod tudni, hogy megtaláltad a lelki társadat – zodiákusod szerint
Tavaszi szerelemre vársz? 5 dolog, amit meg kell tenned, hogy rád találjon
5 dolog, ami szinte nullára csökkenti a megcsalás esélyét
Ilyen, amikor egy szorongó és elkerülő kötődési típus alkot egy párt – és így tudjuk működtetni a kapcsolatunkat
A kötődést az ember az első életévében tanulja meg, s mint egy program, beépül a személyiségébe. Ezzel szemben az elengedés az élet művészete. Egy sokkal hosszabb folyamat.
– Mindnyájan vesztesek vagyunk, mert vesztettünk már el valakit –vallja Bagdy Emőke. Egy válás, egy párkapcsolat vége, de még egy haláleset is ugyanolyan erős trauma lehet egy ember életében.
– Váláskor mit tud tenni például egy gyermek? – teszi fel a kérdést a pszichiáter, majd hozzáteszi: semmit. Azt hiszi, hogy ő a hibás mindenért. Ez alól egyetlen gyermek sem kivétel. Emiatt a válófélben lévő szülőknek kötelességük nagyon erősen nyugtatni gyermeküket, hogy ő nem tehet semmiről. S nem egyszer, nem kétszer, hanem nagyon sokszor kell ezt elmondani neki, muszáj feloldani ezt a blokkot a gyermekben, különben a negatív tudatállapot egész életén át elkíséri.
– A lélek számára a szerelmi elhagyás is ugyanolyan lehet, mintha egy halott miatti gyászt élne át. A veszteségre adott lelki reakciók mindenkinél eltérnek, de a tipikus fázisok ugyanazok mindenkinél, legfeljebb más-más nyomatékkal – mondja a pszichiáter.
– Kezdetben jön a tagadás, majd a harag, az alkudozás, később a depresszió és végül az elfogadás. A gyász kezdetén ott kell lennie a traumát átélő személy mellett valakinek, aki meghallgatja, ha mondani szeretne valamit. Kezdetben nagyon nehéz, de idővel ki kell mondani, verbalizálni kell a fájdalmat, mert az érzelmi agy időtlen – hangsúlyozza Bagdy Emőke. – Amint beszélni kezdünk a problémáról, a fájdalom bekerül az időbe és egyszerre a múlt részévé válik. Nem beszélni, inkább bent tartani a haragot önpusztító dolog – teszi hozzá.
