Sok szülő küzd azzal a problémával, hogy gyermeke nem fogad szót, dacoskodik, és azért sem csinálja azt, amire megkéri. Számos nevelési módszerről hallani, azonban a megoldás talán egyszerűbb, mint hinnéd!
„Egy meleg, nyári napon a két éves fiammal az udvarunkon töltöttük az időt. Úgy tűnt, tökéletes napot találtunk arra, hogy megtöltsem a medencét vízzel és hagyjam, hogy a gyermekem önfeledten lubickoljon. A fiam azonban inkább ücsörgött a lépcsőn, és sokkal jobban érdeklődött a szappanbuborékok iránt, amiket fújt, és amik szép lassan elúsztak előtte a levegőben. Egy ideig megpróbáltam csatlakozni hozzá, de be kell vallanom, hamar unatkozni kezdtem, és egyre jobban nyomott a meleg. Reménykedve megkérdeztem: készen állsz, hogy beugorj a medencébe? Ő csak annyit válaszolt: „buborékok”.
Öt perccel később ismét megpróbálkoztam a lehetetlennel, hogy rávegyem a fiamat a pancsolásra, de aztán elgondolkoztam. Vajon kinek fontos ez az egész? Nyilvánvalóan nekem. És nekem miért olyan fontos, hogy a fiam fürödjön a medencénkben? Nem volt veszélyben, nem csinált semmi rosszat, tökéletesen elfoglalta magát. Élvezett egy érdekes tevékenységet, és igazából én voltam az, aki váltani akart, aki rá akart erőltetni valamit.
És ebben a pillanatban vált számomra világossá, hogy bár a legjobb szándékkal, de mégis hatalmi harcot vívtam a gyerekemmel, amiben egyszerűen szükségét éreztem, hogy én irányítsak” – ezt az őszinte gondolatébresztőt olvashatjuk David Rettew-től, a psychologytoday.com egyik szerzőjétől, aki ma már gyermekpszichiáterként dolgozik.
Már sok-sok év eltelt a történtek óta, de David most életcéljaként tűzte ki, hogy segítsen azoknak a családoknak, akik úgy érzik, gyermekük nem akarja követni a szabályaikat, és nem hajlandó eleget tenni a felnőttek kéréseinek.
Próbáld ki ezt!
Az ötlet, ami segíti az előrejutást, azon alapszik, hogy néha kicsit át kell adni a gyerekeknek az irányítást. Minden nap válassz ki néhány órát, amikor tudsz játszani a gyermekeddel anélkül, hogy bármi másra koncentrálnál, vagy bármi mással foglalkoznál! Ezután pedig add át neki az irányítást és hagyd, hogy ő döntsön arról, mivel is játszatok (nyilván az ésszerűség határain belül)!
Így majd te is elvárhatod, hogy hasonlóképpen tegyen akkor, amikor számodra lesz fontos az odafigyelése.
Mindez egyszerűnek tűnik, de sok szülőnek és gyereknek nem az: nem könnyű kiadni a kezeid közül az irányítást, de átvenni sem az olyasvalakinek, akit idáig mindig befolyásolni próbáltak.
Nem valószínű, hogy a módszer minden gyermek esetében beválik, ezt David is elismeri – azonban úgy véli, ez az egyik első lépés az új szülő-gyermek kapcsolat kiépítése során. Hiszen, ha az interakciók a gyermekek nyelvén történnek, akkor sokkal kisebb az esélye annak, hogy a későbbiekben csak nagy harcok árán sikerüljön pontot tenni a felmerülő konfliktusok végére.
És akiknél egyáltalán nem működik?
Persze nem szabad az első néhány alkalommal feladni a próbálkozást, de előfordulhat, hogy minden igyekezeted ellenére sem történik semmi változás, és a gyermekeddel továbbra sem válik szófogadóvá, ezért pedig állandósulnak a konfliktusok köztetek. Lehet, hogy ebben az esetben nálatok is egy szélsőségesnek tűnő jelenségről, az ODD-ről (Oppositional Defiant Disorder), vagyis az oppozíciós viselkedészavarról van szó.
Ennél a problémánál már feltétlenül szükség van a szakértői segítségre, ugyanis az ODD-t legtöbbször nem lehet otthon orvosolni, legalábbis nem egyedül, felkészülés nélkül. Szerencsére létezik megoldás, amivel kezelni lehet a viselkedészavaros gyerekeket, de a cél érdekében el kell sajátítani a megfelelő fogásokat, amelyre a szülőknek tartott viselkedési tréninget szokták javasolni. Ezt a módszert sokan kritizálják, pedig hatékonyságát több kutatás során is igazolták – az eredmények arra mutattak, hogy a fogásokat alkalmazók és a tanfolyamot elvégzők hatékonyan tudták csökkenteni a dacos viselkedést, és javították a szülő-gyermek kapcsolatot is.
Amikor a szülők kipróbálják azokat a módszereket, amiket a tréningeken sajátítanak el, megtanulják, mi is az a „jó fegyelem”, és miként írhatnak elő büntetéseket, következményeket a gyermekeik számára úgy, hogy ne kelljen a negatív végkimenetelek miatt aggódniuk.