Ennyi idő kell ahhoz, hogy az agyunk automatikusan megítéljen egy idegen arcot, és ez az első benyomás meglepően makacsul tartja magát: ha hosszabb ideig nézzük az illetőt, elsősorban a saját ítéletünkbe vetett magabiztosságunk nő, maga az ítélet alig változik. Hang alapján valamivel tovább tart kialakítani a benyomást, de ott is csak töredékmásodpercekről van szó. A bizalom tehát nem egyetlen nagy gesztusból épül fel, hanem apró, szinte észrevétlen jelekből, amiket a környezetünk folyamatosan olvas rajtunk.
1. A tekintet stabilitása
Aki képes nyugodtan, de nem erőltetetten tartani a szemkontaktust, azt automatikusan őszintébbnek érzékeljük. Nem a merev bámulásról van szó, hanem arról, hogy valaki nem kapkodja el a pillantását, amikor kényelmetlen kérdés érkezik. A folyamatosan elkalandozó tekintet, a padlóra vagy a telefonra siklás viszont bizonytalanságot sugall, még akkor is, ha az illető egyébként igazat mond. A szemkontaktus tehát nem díszítőelem egy beszélgetésben, hanem az egyik legfontosabb jelzés arról, hogy valaki jelen van, és nem menekül a helyzet elől.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
