Bevallom, amikor először hallottam róla, én is elmosolyodtam. Sikítozás mint terápia, szándékosan, kontrollált körülmények között egy csoportban, hangosan. Elsőre abszurdnak hangzik, de aztán egy különösen nehéz héten, amikor már a levegővétel is erőfeszítésnek tűnt, úgy döntöttem, kipróbálom. Nem bántam meg! Olvass tovább és fedezd fel ennek a módszernek a hihetetlen előnyeit.
Mi is az a sikolyterápia?
A sikolyterápia nem új találmány, az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor Arthur Janov pszichológus dolgozta ki az úgynevezett primal therapy elvét. Az alapgondolat egyszerű: a testben tárolt, ki nem fejezett érzelmek – pl. düh, szomorúság, félelem – fizikai feszültségként rakódnak le.
A sikoly egy módja annak, hogy ezeket az érzelmeket a legősibb, legprimitívebb formában engedjük ki.
Ma már a modern változata sokkal strukturáltabb és kevésbé drámai, mint az eredeti elképzelés. Nem arról szól, hogy valaki összeomlik és üvölt a padlón. Inkább egy tudatos, irányított légzési és hangkibocsátási gyakorlatról van szó, amelynek célja az idegrendszer megnyugtatása. Olvass még a témában
50 pozitív mantra, ami átlendít a nehézségeken és egy derűs útra terel
Imádok vásárolni – de ezt teszem, hogy csökkentsem az ökológiai lábnyomom (és a bűntudatom)
4 apró örömforrás, amit most már tudatosan keresek az életemben
Ez a Te kedvenc nasid, csillagjegyed alapján – Így van, vagy nem így van?
Hogyan zajlott a saját élményem?
Egy kis csoportos foglalkozáson vettem részt, ahol a vezető – aki testközpontú terápiával foglalkozik – fokozatosan vezetett be minket a folyamatba. Először csak légzőgyakorlatokat csináltunk, aztán hangokat adtunk ki, végül pedig igen, sikoltoztunk. Egy párna segítségével, hogy ne riasszuk meg a szomszédokat.
Az első néhány percben kínos volt. Nagyon. Nem szoktam hangosan érzelmeket kifejezni, és az, hogy egy csoportban csináljuk, nem segített. De aztán valami elindult. Egyszer csak éreztem, hogy valami, ami hetekig szorított a mellkasomban, egy kicsit lazult.
Utána furcsán könnyűnek éreztem magam. A problémáim nem oldódtak meg, de valahogy messzebb kerültek egy pillanatra.
Mit mond erről a tudomány?
Az idegrendszer szempontjából van logikája. A hangos kilégzés – legyen az sikoly, nevetés vagy zokogás – aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami a pihenési és emésztési folyamatokért felelős. Ez az ellentéte a stresszválasznak, és segít a testnek visszakapcsolni a nyugalmi állapotba.
Ráadásul a sikoly fizikailag is igénybe veszi a testet: a rekeszizom, a has és a torok egyszerre dolgozik. Ez egyfajta testi levezetés, ami után a feszültség tényleg csökken, nem csak képzeletben.
Kinek ajánlott és kinek nem?
A sikolyterápia nem mindenkinek való, és ezt fontos elmondani. Aki légzési problémákkal küzd, magas vérnyomással, vagy traumatikus élmények feldolgozásán dolgozik, annak mindenképpen érdemes előbb szakemberrel konzultálni.
De azoknak, akik egyszerűen csak túlterheltek, feszültek, és érzik, hogy valami bennük rekedt, egy kipróbált, biztonságos környezetben nagyon is hasznos lehet. Nem helyettesít terápiát, nem old meg semmit önmagában. De adhat egy olyan pillanatot, amikor a test végre azt teheti, amire vágyott: kiadja, ami benne volt.
Nem gondoltam volna, hogy egy párna és néhány sikoly ennyit tud adni. De az idegrendszerem tudta, mire van szüksége, csak meg kellett neki engedni.
Az egész élmény után rájöttem, hogy milyen ritkán adok magamnak engedélyt arra, hogy hangot adjak annak, amit érzek. Nem csak a sikítozásra gondolok, hanem általában. Arra, hogy kimondjam, ha túl sok. Arra, hogy megmutassam, ha fáradt vagyok. Arra, hogy ne mindig összeszorított fogakkal csináljam végig a napot.
A sikolyterápia számomra nem egy csodamódszer volt, hanem egy emlékeztető. Hogy a test tud valamit, amit az elme néha elfelejt. Néha nem gondolkodni kell, hanem csak érezni. És ha ehhez egy párna és egy jó nagy sikoly kell, akkor legyen az.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
