Ártalmatlannak tűnik, mégis ez az a fajta mondat, ami apránként, észrevétlenül képes aláásni egy gyerek önbizalmát. Nem a szigor, nem a fegyelmezés, hanem az állandó összehasonlítgatás az, ami a legtöbb kárt okozza, és a nagymamák generációja gyakran pont ebben a csapdában ragad benne.
A nagyszülők szeretete legtöbbször feltétel nélküli, ez vitathatatlan. De ahogy telik az idő, sokan közülük egyfajta automatikus mércét kezdenek használni: az unokát folyamatosan a testvéréhez, az unokatestvéréhez, vagy éppen a saját gyerekkori önmagukhoz mérik. „A bátyád ilyenkor már tudott biciklizni.” „Anyukád a te korodban már önállóan olvasott.” Ezek a mondatok nem gonoszságból születnek, inkább a generációs nevelési szokásokból, abból az időből, amikor a teljesítmény és az összehasonlítás természetes nevelési eszköznek számított.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
