Azt viszonylag fiatal felnőttként megtanultam, hogy a harag rossz tanácsadó. A dühből meghozott döntések ritkán jók. Az ember ilyenkor olyasmiket mond, amiket később megbán, feleslegesen rombol kapcsolatokat, vagy csak simán saját maga ellen fordítja az energiáit. Ezt szerintem sokan megtapasztaljuk előbb-utóbb.
Éppen ezért viszonylag korán megtanultam, hogy jobb, ha korlátok közé szorítom a haragomat. Csakhogy azt hiszem, egy idő után átestem a ló másik oldalára. Annyira igyekeztem nyugodt, higgadt, „érzelmileg érett” ember lenni, hogy lassan már akkor is megpróbáltam lebeszélni magamat a haragról, amikor teljesen jogos lett volna. Mintha a düh önmagában valami szégyellnivaló dolog lenne. Mintha az lenne a fejlődés csúcsa, hogy semmi nem érint meg igazán. És szerintem ebbe rengeteg nő belesétál.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
