„Sosem hagynám, hogy vele ez történjen” Így tépheti fel az anyává válás a gyerekkori sebeinket

Írta Schuster Borka 2026.04.18.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Az anyává válás során felszínre törhetnek gyerekkori traumáink, amiket addig elnyomtunk. Ez a folyamat fájdalmas lehet, de egyben felszabadító is, hiszen lehetőséget ad arra, hogy másképp csináljuk a dolgokat.

Véleménycikk: Schuszter Borka

Egészen pontosan emlékszem a pillanatra. A lányom körülbelül fél éves lehetett, épp az altatás finom, bizonytalan határán egyensúlyoztunk, amikor az utcáról hirtelen felharsant egy sziréna. Összerezzent, sírni kezdett. Felvettem, magamhoz húztam, és néhány perc alatt megnyugodott. A karomban elernyedt, majd lassan, mélyeket szuszogva, a kis arcát a karomhoz nyomva elaludt.

Egy hónap KonMari: mit tanultam magamról a rendrakás közben

Ott feküdtem mellette az ágyban, néztem, ahogy lélegzik, és hirtelen belém hasított a felismerés: én jelentem neki a biztonságot. Én vagyok az a pont a világban, amihez vissza lehet térni, ahol minden rendben lesz. És ez nem teherként nehezedett rám, hanem valami egészen mély, meleg érzésként. Micsoda kiváltság ez!

Aztán, szinte egyik pillanatról a másikra, valami átbillent. Mintha egy régi, gondosan lezárt ajtó hirtelen kivágódott volna a lelkemben. Olyan emlékek, érzések, félelmek törtek fel, amiket addig évekig, talán évtizedekig ügyesen a helyükön tartottam. Azok a gyerekkori tapasztalatok, amiket mindig relativizáltam – hogy „nem volt az olyan nagy dolog”, meg „másnak sokkal rosszabb volt” – hirtelen elvesztették ezt puha, kipárnázott réteget, amivel tompítottam őket. Ott voltak nyersen, megkérdőjelezhetetlenül.

Olvass még a témában

4 apró jel, ami elárulja: sokkal nagyobb szükségetek van a párterápiára, mint gondolnátok

Ilyen színeket viselnek a gazdagok? Ez a 4+1 árnyalat vonzza a legjobban a pénzt és a sikert

Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne

Anya vagyok, de néha idegennek érzem magam a saját korosztályomban

És a legerősebb gondolat az volt: ezt én soha nem hagynám, hogy vele megtörténjen. Ez a mondat egyszerre volt védelmező és vádló. Nemcsak a jelenre vonatkozott, hanem a múltra is. Hiszen ha nem engedném, hogy a gyerekemmel megtörténjen mindez – akkor az sincs rendben, hogy megtörtént azzal a gyerekkel, aki én magam voltam.