„Ha nem gyerekkorban tanulod meg, sose fog menni.” „Ha lezárul a nyelvi sorompó, már sosem lesz olyan mély a nyelvtanulás.” Ezeket a közhelyeket sokan hallottuk már, amikor idegen nyelv tanulásáról esik szó, és sok üzleti modell épít is arra, hogy a gyermekeik jövőjéről gondoskodni vágyó szülők már egészen korán hajlandóak súlyos összegeket fizetni gyermekük nyelvi fejlesztéséért attól félve, hogy lemaradnak valamiről.
A valóság azonban jóval árnyaltabb: a tudomány ma már nem támasztja alá azt az egyszerű állítást, hogy létezne egyetlen „tökéletes” életkor a nyelvtanuláshoz.
A „szivacsagy” előnyei
Gyermekkorban az agy különösen fogékony a nyelvi ingerekre. A kicsik olyan ritmusokat, hangokat és nyelvi mintákat is képesek felvenni, amelyek felnőttként sokkal nehezebben sajátíthatók el — ennek egyik leglátványosabb jele a kiejtésben látszik. Ha egy idegen nyelvet nagyon korán, akár még óvodás korban hall egy gyerek, sokszor szinte anyanyelvi szintű hangsúllyal képes elsajátítani azt. Olvass még a témában
Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne
„Soha nem értek egymáshoz, mégis úgy éreztem, megcsalt” – Az érzelmi félrelépésről meséltek olvasóink
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
A kevesebb több: mégsem használ a szépségednek, ha sok fehérjét fogyasztasz?
Szintén a gyerekkori nyelvtanulást segíti elő az is, hogy a kisebb gyerekek még szorongás nélkül kommunikálnak: mivel számukra természetes, hogy gyakran még az anyanyelvükön is „hibáznak”, így nem feszélyezi őket, hogy valamit nyelvtanilag rosszul mondanak-e, bátran gyakorolnak az idegen nyelven is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
