Egy jól megválasztott étterem mindig több volt számomra, mint egy hely, ahol jóllakom. Gasztrokaland, inspiráció, élmény. Szerettem elveszni az étlapok között, új ízeket felfedezni, elmerülni más nemzetek finom fogásaiban anélkül, hogy elhagynám az országot.
A magyar konyha otthonossága mindig közel állt hozzám, de az ázsiai ízek fűszeressége és az olasz konyha letisztult egyszerűsége is örök kedvenc maradt. Aztán néhány évvel ezelőtt minden átalakult – nem az ízekhez fűződő viszonyom, hanem a keretek, amelyek mára igazán megszerettették velem az otthoni főzést is.
Amikor az ízek szeretete nem változik, csak a szabályok
Amikor évekkel ezelőtt kiderült, hogy glutén- és tejérzékeny vagyok, az étkezésem hirtelen sokkal tudatosabbá vált. Az ételek iránti lelkesedésem azonban egy pillanatra sem csökkent – inkább mélyült. Olvass még a témában
Az Igazság kártyája: ezt üzeni az októberi Tarot a Mérleg energiák mellé
„A taxis állította, hogy aznap éjszaka egyszer már hazavitt engem” – Bizarr történetek, amikre sosem lett megnyugtató válasz
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne
Megtanultam odafigyelni, kérdezni, választani.
Ma már étterembe csak akkor ülök be igazán nyugodt szívvel, ha biztos vagyok benne, hogy az étel valóban gluténmentes, vagy olyan vegyes konyháról van szó, ahol pontosan tudják, mit jelent a mentesség a gyakorlatban. Nem csupán egy címkét, hanem felelősséget.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
